Nektek bejön ez a zeneszám?

Kedves #10-es !

Ne bosszankodj azon, ha a 6-os válaszadónak a '89-es verzió az "eredeti" ! :)))

Ha a Los Kjarkas a Llorando se fue (Sírva ment el) kezdetű, tőlük csórt dal miatt 1990.-ben már meg is nyerte a plágiumpert a Kaoma együttessel szemben, akkor se!

1.) Bolívia, 1981: a Los Kjarkas Llorando se fue (Sírva ment el) című száma a zenekart 1965-ben alapító Hermosa-fívérek "szerzeménye": jellegzetes népdal az Andokból, pánsíppal, charangóval (ez az a picike gitárszerűség).

2.) Peru, 1984: a Cuarteto Continental feldolgozza, bekerül a hangszerelésbe a tangóharmonika felgyorsul a tempó.

3.) : Brazília, 1986: Márcia Ferreira portugálul énekli, ekkor lesz a címe Chorando se foi. Megtartják a tangóharmonikát, a bárban pedig már lambadát táncolnak.

4.) Párizs, 1989: a jogszerű perui és brazil feldolgozás után a Kaoma csak lenyúlja a cuccot: el is veszítik a plágiumpert. De addigra több, mint 5 millió példányon adnak túl a kislemezen. Két film is épül rá (Lambada; Lambada – A tiltott tánc), s újabb feldolgozások jönnek (például a Neotoné)

Népzenei gyűjtés az alapja, eredete a Kaoma Lambadájának is---mint pl. Kodály Zoltán Székelyfonó című művének is egyszerű népdalok és balladák az ihletői.

A hozott példánál maradva, ami óriási különbség: a Kaoma 100%-ig "magáénak valott" minden dicsőséget, amit a Lambadával arattak. Míg Kodály Zoltán ellenben soha nem tagadta volna el, hogy nem csupán az ő "szerzeménye" a Székelyfonó, hanem annak alapját a magyar emberek egyszerű népdalai ihlették.

( mellesleg, akit érdekel a népi eredetre való utalás: [link] )

És amikor a 20.-30.-40. "verziót", kifacsart feldolgozást hallja az ember, amiből az eredeti dallam, ritmus, mondandó már alig hallható ki, akkor ne lepődj meg, ha egy mai középkorú zenehallgatónak meg sem fordul a fejében, mennyivel ősibb, régebbi és "eredetibb" lehet ugyanaz a dal.

Szerinted hányféleképpen hangozhatott el eddig például ez az egyszerű indián népdal : https://www.youtube.com/watch?v=vCaOS3TAjbI ?

Anélkül , hogy tudnák , hogy nem Lindsey Stirling művészi tudásának köszönhető csupán , ha neki az a dal tetszik/ vagy nem tetszik. Nagyon sok "művész" van ma olyan, akinek, ha csupán a maga "eredetiségére" kellene támaszkodnia az ismertséghez és a megélhetéshez, már rég nem élne. Oké, hogy egy-egy befutott dalból párszáz átirat is létezzen: legfejjebb nem hallgatom, ha például egy 40-50 éves szép dallam, vagy egy opera nem tetszik elektromos gitártépés mellett, vagy a fitneszklub-alkalmazásként, azaz dobgéppel, de az már maradjon az én problémám. Hanem, mikor egy fiatal hall egy dalt és lövése sincs arról, hogyan hangozhatott az eredetiben, az nem tudja megítélni, hogy egy igényes, művészi átiratot hall-e , vagy egy megélhetési zenész saját szerzeményét, az bosszant. Nem fog rájönni ,hogy a mű eredetijéhez alig maradt valami köze az általa nagyon is eredetinek vélthez. Vagy, hogy egyáltalán lehet "eredeti" és nem az az, amit ő először hallott, megismert.

Tessék! Idősebbje , -fiatalabbja : mindannyian ismeritek : https://www.youtube.com/watch?v=NuBSE4lM2cA

Nno! mostanában "pontosan ugyanezt" hallgatom délutánonként az házunk előtti fitneszklubból, pattogós basszusdob-ritmusra, majdhogynem "csipkés kombiné" és hip-hop stílben, 15 perces remixben...

Aki pedig az utóbbit hallja először, annak eszébe nem jut, hogy ennek a dalnak esetleg tartalma, mondanivalója és dallama is van.

Vagy akár..."eredetije"....

Persze , nagyon sok eset fordul elő, amikor a későbbi átirat lesz az ismert, sikeresebb, jobb, de én nem is ebbe "kötöttem bele".

Itt egy, ami szerintem magasan jobb, mint az eredetije :

https://www.youtube.com/watch?v=-tPcc1ftj8E (1973 )

eredeti : https://www.youtube.com/watch?v=MB58PuNYO8o (1961)

De azért néha érdemes kutakodni. :)

Üdv mindenkinek, szép napot!