Nem túlzás azért ítélkezni felettem, mert nem szeretnék komolyat azzal a csajjal aki vidéki?
Szép csaj, szinte le sem tudom venni a szememet róla ha műszakban vagyunk, alig várom hogy arrafelé mászkáljak amerre Ő van.
Egy ismerősöm visszamondta a beszélgetésüket, amiben elhangzott hogy ahányszor ránézek a füle is elpirosodik és tök kényes helyzet de tetszek neki, és ez fordítva is igaz.
De párszor már belefutottam ilyen helyzetekbe mint a mostani is, és mikor tudtunk váltani pár szót, kiderült hogy nem egy helyen lakunk.. Lelombozott nagyon és tovább álltam.
Ennél is valószínű ez lesz, mert egy 2 és fél órás utazás azért durva. Főleg ismerkedési fázisban, én így gondolom arról nem beszélve hogy temérdek idő és pénz, most autóm sincsen, busz meg úgy jár oda nyilván hogy reggel, kora délután és este, tehát még ez is kötött, nem akkor jövök amikor szeretnék.
Ha pedig érzelmi oldalról közelítjük meg, akkor nekem fontos hogy egy telefonba kerüljön és tudjunk találkozni mondjuk fél órán, órán belül. Ne csak egyeztetéssel stb.
Ismerek ilyen szituációt, ahol távol laknak egymástól, de nem nézi a srác a belefektetett energiát, neki más az értékrendje. Eljön valaki a másikhoz, de utána már nézik az órát hogy lassan menned kell, vagy itt alszol...
Szóval, bosszantó ez az egész hogy mindig bevonzom az ilyen helyzetet is a jó mellé.
Szerintem ebbe az egészbe egyikőnk se volt hibás, csak kiszúrtuk a megannyi ember közül egymást, csak beleszólt az élet.
24F
Nekem is volt távkapcsolatom. Én mondjuk bírtam, de én magamnak való vagyok.
Szerintem sem éri meg, csak a probléma adódna, meg konfliktusok.
Szerintem fogj egy körzőt és rajzolj a lakhelyed köré egy 3 km-esnek megfelelő kört.
Ezt ismerkedésnél ne lépd át és 65 évesen majd sopánkodj, hogy nem találkoztál az igazival!
Nem hiszem, hogy a csaj naponta 2,5 órát utazik, hogy munkába járjon!
Egy lusta disznó vagy és megérdemled a sorsod!
Lehet, hogy olyan nőt szelektálsz ki ezért, aki életed nagy szerelme lenne.
Amúgy felhívom a figyelmed, hogy a kényelmetlenség, max 1-2-3 hónap lenne, utána már össze lehet költözni.
Vagy még előbb.
Én 16 éves voltam, amikor megismertem a férjem.
20 évesen hozzámentem, született két csodás gyerekünk.
Idén voltunk 40 éves házasok és nagyon szeretjük egymást.
Soha, egyetlen pillanatra nem volt okom megbánni a döntésem.
Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy EZER km. választott el minket. :)
Erről azt gondolom, hogy kicsit rugalmatlan vagy. Egyedül a pénz miatt értelek meg, mert ha nem vagy diák vagy közalkalmazott, akkor egy 2 és fél órás út nagyon durván drága oda vissza.
Viszont ahhoz egy nagyon eldugott tanyán kell lakni, hogy naponta csak háromszor lehessen megközelíteni. :D A legtöbb helyre nem kell olyan pontosan megtervezni, hogy mikor utazzál, mert bőven jár busz vagy vonat.
Nekem egyébként semmi bajom a távkapcsolattal, sőt... Megőrülök, mikor valaki azt akarja, hogy minden áldott napot együtt töltsünk. Így esély sincs rá, hogy felhívjon azt követelve, hogy azonnal találkozni akar és nincs mese.
22/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!