Te törekszel arra, hogy jó ember legyél?

Nos, még mindig a tizes vagyok. hogy konkrétumokról is legyen szó, én mit értek emberi jóság alatt.

Egyfelől tudati fejlődőképességet. De ez a jóságon is túlmutató folyamat.

Szóval nézzük, ha valaki nem üti meg az (alap) mércét jóságban, miből szenved hiányt:

1.

pl empátiában, tehát fejlesztendő.

Ez nem azt jelenti, hogy aki már "elég jó" ember, az minden pillanatban és mindig mindenkivel empatikus. Sőt... Az ostoba, rosszindulatú emberekkel szemben kötelező az önvédelem. Ne tapasztald meg a mártírságot, mint én, gyerekkoromban meg huszonévesen...

Élni, és élni hagyni.

Ha segítséget kér olyan valaki, aki nem alázott meg, nem tett komolyan keresztbe, akkor segíts neki energiádtól, képességedtől, idődtől függően.

Máskülönben hagyd magára, különben sose tanulja meg, hogy gáncsoskodással kihasználni másokat fejlődésképtelenséghez vezet, és hogy ő agyilag és érzelmileg primitív csökevény, ergo változtatnia kellene ezen. Ha az aljasoknak segítesz, ők nem fognak fejlődni, te meg egyre jobban összetörsz, vagy legalábbis nyomorogsz lelkileg... Senki se jár jól, ha aljasoknak segítesz.

(Kivétel erősíti a szabályt. Esetleg lehet olyan szitu, amikor bárkiről van szó, segíteni indokolt. Helyzet adja.)

A rászorulókat szintén segíteni kell, ez így harmonikus. De itt is áll, hogy aljasokat lehetőleg NE.

És hogy időtől energiától, tudástól függően kell segíteni.

2.

NE bánts senkit, kivéve önvédelemből, és önvédelemből is csupán minimalizálva. Tehát lécelj le, ha valaki bánt. Ha nincs mód, vagy összességében diszharmonikus volna lelépni, akkor verbálisan, vagy metakommunikációval védd meg magad, ha lehet, szelíden pl humorral. Ha ez se elég, és nem tudsz menekülni, na akkor támadj vissza verbálisan, végső esetben ha ez se elég, akkor (te is) tettleg (általában ha az illető tettleg rád támad). Innentől már nagyon helyzetfüggő, hogy kire, hogyan, mikor, mennyire, stb.

3.

Felelősségvállalás a tekintetben, ami valóban a te felelősséged - ha tegyük fel, rólad mint jó emberről van szó. vagy ha rólam van szó: ami valóban az én felelősségem, vállalom érte.

Azt viszont nem, ha valótlan dolgot, vagy féligazságot rám hazudnak, ha besározni próbálnak. Rólam szóló hazug pletykákért ugyan miért vállalnák felelősséget, nemde?

Felelősséggel tartozunk a 10 év alatti gyermekekért, de logikus módon következik, melyik kisgyemrekért mikor és ki ls milyen súllyal vállal felelőssléget. Alap esetben a szülője, de válás esetén, meg mostoha szülő esetén, babysitter esetén stb bonyolódik a felelősség elosztása.

Egy kisgyermek nem felelős a tetteiért többnyire. Bár időlegesen és áttételesen igen, pl szülő, tanár stb rábíz feladatot: házi feladattól a szellőztetésig. De ezért a felnőtt épp olyan felelős, mint kisgyermek, akire rábízta, elvárta.

Az egyéni, önálló felelősség ténylegesen azonban kb 10-12 évesen kezdődik részlegesen, időmúlással arányban növekedve többnyire, persze függ az értelmi képességektől is, értelmi intelligenciától, esetleg meglevő fogyatékosságtól, egészségi állapottól, anyagi helyzettől stb szintén.

Az állatvédelem detto.

Csak megemlítettem most pártényezőt, amelyek hirtelen eszembe jutottak. Vélhetőleg most kimaradt további pár lényeges momentum. De elég fontosakat szedtem össze így is, talán használt veszed.

Bár nem egészen értem a kérdés okát. Amikről írtam , magától értetődőnek kellene lenni bárki számára. ennek ellenére úgy vettem észre, a többségnek nem evidens...

Törekszem rá,erősíteni is kell, naponkénti elmélkedéssel még mélyebben be kell vésni a szívbe,így szilárd erkölcsi magatartás lesz abból, ami csak jóindulat volt.

Ahhoz,hogy valaki megőrizze ezt a lelki egészséget folyamatos edzésre és napi szintű erősítésre van szükség.

Ugyanis nagymértékben fokozódik a lelkierő, ha próbára teszik,ezért gondtalan helyzetben készüljön a lélek a nehézségekre és kedvező körülmények között eddze magát a sors bántalmaival szemben. A katonaság a békekorszak közepén is tart menetgyakorlatokat, anélkül, hogy ellenség mutatkoznék, sáncot hány és fölösleges munkával fárasztja magát, hogy szükség esetén meg tudja állni helyét.

A magasztos léleknek az a legjobb tulajdonsága, hogy kedvet kap a nemes dolgokra. Emelkedett szellemű ember ugyanis nem leli kedvét az alacsonyrendű és közönséges dolgokban: a nagy dolgok látása vonzza magához és emeli fel őt.

Megvallom gyöngeségemet: sohasem térek vissza ugyanazzal a tiszta lélekkel, amellyel a tömeg közé mentem. Valami abból, amit elrendeztem, összezavarodik. Valami azokból, amiket elkerültem, visszatér.

Szerintem amit elsősorban kerülni kell az a tömeg.Ahol ugyanis a csőcselék iszik,ott minden kút meg van fertőzve.

Téboly van a világban,ezért fontos a példamutatás,az igazságért való harc,hogy lássák,van másik út.Minden cselekedet magvakat ültet el az ember lelkében és fellobbantja azt az aprócska reményszikrát,ami mindig átsegítette az emberiséget a nehéz helyzetekben.

[link]

23/F

igen mondhatni...

akiknek tudok segítek apróságokban, de nem tartom magam olyan Teréz anya típusnak...

általában próbálom azokat az embereket jobb kedvre deríteni akikkel napi szinten találkozom, mert nem akarom, hogy ilyen zombi módon éljenek...meg ugye hatással vannak rám is, így inkább legyenek pozitívak :)

ezenfelül hiszek az egyenértékűség elvében, tehát amennyit adok annyit vissza is kapok, talán ezért vagyok sikeres más területen...

meg szinte semmibe nem kerül, pl volt egy nő aki valami beteg ismerősével beszélt telefonon és elkezdett sírni, gondolom valami rossz hírt kapott...adtam neki egy zsepit, nekem szinte semmibe nem került mégis láttam rajta, hogy jól esett neki...

vagy pl szoktam azoknak adni pénzt akik vidám/pörgős zenét játszanak, mert ezzel még ha sokan nem is veszik észre, a járókelőknek valamilyen szinten jobb kedvet varázsolnak...

vagy pl én elég jól keresek és volt olyan, hogy a fizetett összeghez képest nagyobb "borravalót" adtam a pékségben (nem kértem el a visszajárót), mert az eladó kis csaj elég sokat dolgozik és nem hiszem, hogy annyira megfizetik neki...de én örülök, hogy dolgozik, mert nem nagyon találnának mást helyette...

volt olyan, hogy egy nő jegyet akart venni, de a kaller azt mondta, hogy olyan állomáson szállt fel ahol tudott volna jegyet venni, így ha nincs jegye meg kell büntesse...adtam neki egy jegyet...

meg volt pár olyan eset amikor csak kérdeztek infót én meg segítettem megválaszolni amennyire tudtam

próbálok az emberekkel úgy bánni ahogy ők bánnak velem, vagy ahogy szeretném, hogy velem bánjanak...

most anyagilag elég jól állok, de ki tudja mikor fordul a kocka, vagy épp mikor lesz szükségem pont nekem segítségre hirtelen...

de már volt arra példa, hogy eltévedtem és útbaigazítást kértem és kaptam is :)

23F

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.

> József Attila <