Ti is szeretitek az 'érzést' egy jó alkotás után?

Elég hülyén fogalmaztam a kérdést, de megpróbálom kifejteni.

Mikor megnézek egy jó filmet/sorozatot, elolvasok egy jó könyvet, végigviszek egy jó játékot vagy meghallgatok egy jó albumot, utána elképesztően furcsa érzésem szokott lenni.

Nagyon ritka, de mintha szomorú lennék, hogy ez nem a valóság, hanem csak egy film, és annyira szeretnék a részese lenni, annyira szeretném újra átélni, hogy szomorú leszek, mert tudom, hogy lehetetlen.

Mondhatni üresnek érzem magam utána. Ez nyilván valamilyen szinten kellemetlen, de viszont nagyon kellemes is, mert tényleg ritka, hogy egy pl film ilyet váltson ki belőlem (pedig rengeteg filmet nézek).

Most pl egy játékkal játszom (Life Is Strange) és előre érzem, hogy nagyon szomorú leszek ha végeztem vele, mert hirtelen megint minden valóság lesz, a karakterek nem is léteznek, a szinkronszínészek pedig nem azok, akiket alakítottak, hanem csak színészek..

Nálatok milyen művek idézik elő ezt az érzést?

Remélem érthetően írtam.. :D

17/F