Hogyan tanuljam meg elviselni a mindennapi stresszt?

Voltam. Hazamentem, puffogtam, álmatlan éjszakáim voltak, és újra és újra lejátszottam agyban, ami történt.

Meditálni kezdtem. Ne gondolj semmilyen spirituális hókuszpókuszra. Egyszerűen ülsz és figyeled, mit gondolsz, mit érzel. Megtanulod ezeket a gondolatokat tudatosan kezelni és elutasítani, lerázni magadról. Hosszú időbe telik, akár egy fél év is lehet, de menni fog. A 8 perc meditáció c. könyvvel kezdtem. Megtanulod elvágni ezeket a gondolatokat, nem engedni nekik folyást. Jön a dühös gondolat, a rossz érzés, belül megrántod a vállad, és hagyod elmenni. Újra jön, újra hagyod elmenni. Nehéz megtanulni, de utána nagyon jó. Már csak egy-két percig tart, hogy lenyugodjak. Ilyenkor az is baj, hogy az ember saját magára is dühös, amiért így érez, és egy spirálba kerül.

A másik: ilyesmin enni Magad olyan, mintha mérget innál és azt várnád, a másik ember hal bele. Azok, akik neked beszólnak, apró pontok a tömegben. Feledhető emberek, akiknek nem jött össze az este, szorít a cipőjük, verték őket gyerekkorukban, kevés a fizetésük, fásultak. NEM TE vagy az igazi problémájuk.

Van egy másik könyv, a címe: Az emlékezet 7 fő bűne, vagy valami ilyesmi. Arról szól, hogyan ragad le az ember agya kínos, fájdalmas, idegesítő pillanatoknál, hogyan idéződik újra és újra az ember eszébe az ilyesmi. Talán az is segíthet elmosni az ilyen pillanatokat, nem olvastam, de talán írnak benne valamit arról, hogyan kell ezt kezelni.

A stressz oka: Nem sz.rod le eléggé! :)

Nem tudom már hol találkoztam ezzel, de nagyon igaz. :)

Vannak olyan tipusu emberek, akik allandoan kattognak valamin, es ha nincs problemajuk akkor krealnak maguknak. Ilyen az amikor valaki azon stresszel hogy mit mondott neki egy vadidegen ember a buszon.

Talan egy jo pszichologus segitene.

Pszichologus!

Meditalgarhatsz te eleted vegeig, ha a sok rossz szokas, az onertekelisi gondok rosszul vannak nalad bedrotozva, es beled egtek, akkor a meditacio meg ilyenek csak szinten tartani kepesek , vagy egy-egy nagyobb psziches terheleset csokkenteni, hogy ne ess szet, de nem oldjak meg az alap szemelyiseg "defektedet". Merthogy ez valahol az. Es ezt a legjobb szandekkal es tapasztalatbol mondom.

Egy jo terapia segit kibogozni es helyen kezelni a dolgokat.

Szerintem vissza kell mindenképp szólni, nem meghunyászkodni. Mert akkor benned van a tüske. Utána meg tudatosan lenyugtatni magad. Nem vagyok ideges, nem számít, lesz..arom. Nem ér annyit, és csinálok valamit amivel elterelem a figyelmemet.

Nagyon rossz a hozzáállásod. Előbb utóbb teljesen befordulsz, besavanyodsz. Szerintem túl fiatal vagy még ehhez, hogy nem jársz társaságba, nem mennél dolgozni, utálod az embereket. Lehet rossz közegben vagy, nem lehet mindenki bunkó. Ha nem jó a munkahely akkor válts, de mindenhol vannak bunkó beszólongató emberek, de normálisak is. Meg kell tanulnod kezelni a helyzetet, nem elbújni előle. Igenis túl fiatal vagy ahhoz hogy csak a kutyáddal ( aki nem beszél) és a pároddal legyél. Mi lesz ha nem maradtok együtt? Akkor lehúzod a rolót huszonévesen és vége? Nem fogsz ismerkedni? Mi lesz ha gyereketek lesz? Nem viszed programokra, orvoshoz, vásárolni, játszótérre? Nem mész szülőire? Hisz mindenhol ott vannak a bunkó emberek? Szerintem azzal nincs baj ha egy idegen bunkó, vagy modortalan. Megmondom a véleményem és le kell zárni, hidd el nem ér annyit hogy foglalkozz vele. Egyszerűen nem szabad hagynod magad tudatosan hogy rosszul essen ha egy idegen valaki beszól. Azt megértem ha egy közeli családtag szól be és bánt, az normális. De az idegeneket, munkatársakat le kell sza.rrni.