Ez mitől van? Vizsgázott előttem egy hallgató és megbukott majd bocsánatot kért kétszer a tanártól?

Kiegészíteném a 70%-os által írt dolgokat (amikkel amúgy nagyjából egyetértek), más szemszögből is.

Ki megy egyetemre?

Műszaki szakon vagyok. A csoporttársaim FELE simán dolgozna autószerelőként vagy hasonló szakmában. De mivel ezekkel a szakmákkal alig keresnének normálisan (ha csak nincs valakinek kezdőtőkéje műhelyt alapítani), ezért jöttek egyetemre.

Műszakin kevésbé, de más szakokon látom, hogy a hallgatóknak fogalmuk sincs róla, hogy mihez kezdjenek. Nem kaptak normális tájékoztatást, hogy középsuli után mi vár rájuk. A kisujjából pedig nem találja ki mindenki, hogyan tovább. Ráadásul a nyílt napokon és tájékoztató weboldalakon általában 2-3 mondattal leírnak egy szakot és mellette csak odacsábító bullshiteket nyomnak. Ezeket sokan beeszik.

Komolyabb szakokon, természetesen az első évben kipotyognak azok, akiknek nem megy a dolog. Más szakokon, meg igazából a rendszer hibájából könnyen bent maradhat az ember bulizni.

A tanárokat nem véletlenül szidják sok helyen. Nálunk pl., ahol naprakésznek kéne lennie az oktatásnak, ősrégi dolgokat tanulunk és újakból szinte semmit. Rengeteg tanár arra megy, hogy buktasson, ha tudja a diák a dolgot, ha nem. Jó pár tanárhoz odamehet kérdezni az ember a tananyaggal kapcsolatban, de sokszor csak pislognak a kérdésekre, annyira nincsenek képben. A jegyzetek (főleg az újak) többsége egyszerűen gyenge és sokszor egymásnak is ellentmondanak.

Összességében: Minden oldalról elég rossz a jelenlegi oktatás. Ha az idősebb professzorok nyugdíjba mennek, akkor még nagyobb gáz lesz.

A tanár gondolom nem üvöltözni kezdett a hallgatóval, hogy mégis miért kért bocsánatot, csak ingerültebben közölte, hogy ne tőle kérjen bocsánatot. Gondolom azért, mert felidegesítette a felelet, hogy nem tudott semmit a diák, hogy megint egy olyat kellett végighallgatnia, akik b*szik az egészre, és a tanárra is. Ezért még idegesebben reagál nyilván a bocsánatkérésre is. Amikor viszont elsírta magát a lány, akkor zavarba jött, hiszen ez nem épp gyakori eset, nem tudott hirtelen mit kezdeni ezzel, plusz általában a tanárok nem akarnak beleavatkozni a hallgatók magánügyeibe, nem személyeskednek, a sírás meg nyilván egy nagyon személyes és érzelmes reakció.

Amúgy mit csinált/mondott a tanár akkor, amikor sírt a lány? Erre kíváncsi lennék még a sztoriból. :)