A) Hogyan lehet legyőzni a szorongást? B) Mennyi időbe telt, hogy történt, amíg egy új közösségbe beilleszkedtetek?

NE aggódj, ez normális. Én is ilyen helyzetben vagyok éppen, csak én új munkahelyen. :) Velem is extra kedvesek szerencsére.

Nálam úgy volt, hogy első nap voltam én is a leglazább, aztán a kövi hetekben én is paráztam azért, meg csendesebb, visszahúzódóbb voltam még.

Én ezzel nem tudok mit csinálni, világ életemben ilyen voltam, amikor új társaságba kerültem egyedüliként..

Az előző munkahelyemen is így volt, emlékszem, aztán ahogy jobban megismertek, pont ők nevették azt, aki később azt mondta rám, hogy én csened vagyok. Itt is most ugyanez van.

De kedvelnek ettől függetlenül, ezt mondták is már.

Talán a titka az egésznek, hogy engedd el azt a megfelelési kényszert/parázást. Amikor lesz*rod már úgy, akkor jobb lesz. Én ezt figyeltem meg.Mert akkor tudod jobban önmagad adni, amikor nem másoknak akarsz megfelelni már, hanem magadnak, tehát tudod már saját magad adni, megmutatni valamit magadból. Addig amíg másokra koncentrálsz, hogy mit szólnak, nem fog menni ez "lazán".

Az első hetekben én is ilyen vagyok, de idővel jól fel tudok oldódni már.

Tehát a kulcs, hogy ne érdekeljen, mit gondol más, magadra fókuszálj, ne a megfelelésre.

Tényleg ne aggódj ezen, meg fogják ismerni idővel, milyen is vagy, akkor is, ha az elején nem mindig vagy laza, vagy teljesen önmagad. :)

Mondom, rám is mindig azt hiszik új helyen, hogy "csendes lány", mert egyedüliként új helyen nyilván visszafogottabb az ember. Most, kb. egy hónap elteltével már sokkal könnyebben megy minden, nyitottabb/lazább vagyok, poénkodok velük én is.

Emlékszem még középsuliban volt egy srác haverom/ismerősöm ált suliból, aki átjött ide, abba a középsuliba, ahová én is jártam ( eggyel járt alattam).

A srác egyébként elég központi személyiség volt, mindig poénkodott, szerették az emberek, jó fej volt.

Aztán az első napokban mikor jött beszélgettem vele, és mondta, hogy hát még fura, meg meg kell szoknia. Ő is ugyanígy volt, elöl ült valamelyik padban, és időbe telt, míg megtalált a helyét. De egy pár hét/1-2 hónap után már ugyanaz a nagy szájú, cserfes és humoros srác volt, akit én ismertem. :)

Szóval nem kell félned, nem könyvel el senki nyominak, ( vagy ha mégis csendesnek, mint engem anno és most is :D), hát majd megismerik az igazi énedet úgy is idővel. Nincs ebben semmi.