Valaki járt már így? 19 L

Szia! Én most megyek át / kezdek túl lenni egy ilyen krízisen. Anyum sok mindent félrerakott és/vagy félrerakatott velem, és volt a családban egy autónk. Mármint szüleimnek. Anyummal választottuk az autót kiskoromban (12 éves voltam amikor vettük), nagyon szerettük. Időközben anyukám meghalt,és a rengeteg rá emlékeztető tárgy az idő múlásával egyre inkább a múltba ragasztott. 1 év, 3 év, 8 év, 10 év... 12 év... Az autó egyre inkább csak vitte a pénzt, és használhatatlannál használhatatlanabbá vált. Végülis tavaly (2016) decemberben megjavíttattam, hogy ne bontóba kelljen vinni, hanem valaki még használja tovább. Összeomlottam, amikor másik autóra cseréltem. hónapokig megvolt még a régi autó, aminek a fenntartása (vagy inkább megtartása) a jövőben költség lenne. (Garázst venni neki, hogy ne rohadjon szét a szemem előtt, amig teljesen használhatatlanná válik..) stb.. A lényeg, hogy az összeomlásom (értsd: se aludni, se épkézláb gondolkodni nem tudtam 30 évesen munkahelyen, stb, hogy most mi lesz, hogy lesz). Ez egy lavinát indított el. Elkezdtem minden cuccot kipakolni ami félre lett rakva az elmult 12-25 évben. Anyu által félrerakatott, félrerakott cuccokat. a kedvenc bútorát, ruhákat, plédeket, újságokat, gyerekkori játékaima tömegeit, porcelánokat, stb-t... 7 (Hét!) autófordultával pakoltam át mindent a családsegítőkhöz, és most kezdek levegőt kapni. lomtalanításkor is rengeteg cucc kikerült, de még mindig csomó minden döntésre vár.. És ez a probléma. a döntés. Az önbizalomhiány alapja. Nem merünk dönteni, félünk, hogy rosszul döntünk ha megválunk valamitől, és a rossz döntés leli fájdalommal jár. Továbbá kevés olyan hús-vér ember van körülöttünk, akitől szeretetet kapunk, vagy akit közel engedünk magunkhoz, ezért a tárgyakkal helyettesítjük ezeket az embereket. Nem szabad! Nyitni kell a világ felé, mert a sok tárgy, ami egyre régebbi és régebbi lesz, ezáltal egyre vacakabb és használhatatlanabb, fel fogja zabálni az életünket, és elpusztít minket belülről. A megismert emberek viszont az idő elteltével vagy kikopnak, vagy -> egyre értékesebbek lesznek számunkra, a soksok közös emlék miatt. Kell bízni az emberekben kell a kapcsolatot tartani velük. És fontos, hogy kell vállalni önmagunkat, még ha az elején ez bukdácsolásokkal is jár. Önismeret. Keresd meg a tudatalattidban, hogy miért kötődsz az élettelen dolgokhoz.

Ha bármiben segíthetek, privátban is írhatsz