Akik itt kérnek tanácsot, hogy valami menő-e, azok tényleg eszerint alakítják utána az életüket?

Igen, mégpedig saját példámból állíthatom, aki mérhetetlenül sznob vagyok. :) Végtelenül kisebbrendűségi komplexusban szenvedek, rettegek belül, ki mit szól, ezért hú de lazán megejtek egy-egy "na hogy ityeg? höh?"-et, miközben belül remegek, indokolatlanul.

De ha felveszem a lelki páncélomat, a dzsásztinbíberpólót, akkor megnyugszik az érzékeny lelkecském, mert valahova tartozónak érzem magam, hiszen nincs egyéniségem, és folyton csak vakon kifelé kuksizok, az alapvetően illuzórikus világba -mert ugye hiszem ha látom-, ám befelé sohasem.

De hátha megmondja nekem valaki a tutit. Lusta vagyok önállóan gondolkodni, pedig már 70 éves vagyok és egyúttal szadista is, de nem kell félni tőlem, hiszen pszichopata lévén bájosan, mikor meg határozottságot mímelve létezem folyton, emiatt kellemesen érzi mindenki saját magát körülöttem, kivéve a képzelt áldozatom (nem mondhatok olyat, hogy valódi, hőőh, naná, hogy nem, hiszen akkor hogyan beszélnék mellé?? Ejnye...)

Az iskolarendszer szerencsére gondolkodik helyettem a szakmunkásképzőben is, amúgy is a pedantéria a másik mániám, mert adok a látszatra, és imádom, ha mossák az agyamat is, a politikusokkal és mainstream, állami, kereskedelmi médiával karöltve.

Általánosságban általában általánosan általános ilyen vagyok általánosan személytelenül, szájtalanul, fül-tanúlul, hamisításostul, észrevétlenül, és nem utolsósorban azon tévehitestül, hogy ez nekem mintha működne hosszútávon, pedig nem.