Ha kiskoromban nem volt példaképem vagy szimplán rossz példaképem volt, akkor érdemes lenne ilyen korban találni példaképet?

Olvastam, hogy példaképektől rengeteget tanulnak a gyerekek, nem emlékszem, hogy nekem lett volna valaha is példaképem, talán egyedül a szüleim voltak a "példaképeim", de úgy érzem, hogy nem olyan példát mutattak nekem kiskoromban, illetve a mai napig sem olyan példát mutatnak, amire nekem szükségem lenne. Ezért úgy érzem, hogy sok mindenben hiányos vagyok.

Itt egy példa: Sok gyereknek az apja ad egy férfi példát, hogy hogyan is néz ki, viselkedik egy férfi. Kiskoromban keveset láttam az apámat, mert sokat dolgozott miattunk, aztán hazajött fáradtan és aludt. Most már nyugdíjas és hát elég messze áll a szememben egy férfitől. Nem tudom, hogy miért gondolom így... Talán azért, mert gyerekkorom óta azt láttam rajta, hogy nem tud bánni a nőkkel, bár lehet, hogy más oka van. Ettől függetlenül szeretem őt, csak nem tartottam akkor sem és most sem a példaképemnek.

Úgy érzem, hogy már én felelek saját magamért. Magamtól kell megtanulnom azokat a dolgokat, amiket a szüleimtől nem tudtam megtanulni, saját magamnak tartozok felelősséggel, főleg hogyha azokról a dolgokról van szó, amiket meg szeretnék valósítani. Viszont nehéz magamat "nevelni", ezért gondoltam arra, hogy ha lenne egy példakép, akire felnézhetnék és látnám benne azt/azokat a tulajdonságokat, készségeket, stb... amiket szeretnék elsajátítani, akkor tudnám emlékeztetni magamat arra, hogy "xy ebben a helyzetben ezt tenné", ez tudna motiválni, hogy rosszabb napjaimon is megtudjam tenni azokat a dolgokat, amiket meg kell tennem a céljaim eléréshez.

20 évesen nincsen még túl késő találnom egy példaképet? 20/F