Hogy van ezzel a munkát/presztízst illető hozzáállással?

Az életed és munkád minőségét nem az jelzi, hogy mit dolgozol. Azért van ez a kettősség, mert a tanult "irodisták" a tudást jelölik meg prioritásként, így nyilván az a fontos ha a tudás által végzett munkára büszkék lehetnek.

A "vacak" munkás (nem tudom itt kire gondolsz, egy rendes szakmunka pl nagyon nem vacak) más prioritásokkal rendelkezik. Fizikait teremt, dolgokat épít, segít másnak kézzel fogható dolgokkal.

Ha vacak munka alatt a jegyellenőrt érted, vagy a rendőrt, bolti eladót, ergo olyasmit amit bárki el tudna végezni - nekik a prioritás a munka utáni életben van, abban hogy elmehetnek utána bulizni, van családjuk, barátaik, életük - a munkán kívül. Ők ezért nem tartják fontosnak ki mit dolgozik, számukra a munka csak és kizárólag eszköz arra, hogy utána élhessenek.

Látom valaki nagyon besértődött a hozzászólásomon és kiragadott egy szót belőle. Gondolom érintett vagy, esetleg valamelyik családtagod az.

Hát nézd, amilyen rendőr ismerőseim nekem vannak - bárki elmehet rendőrnek.

Nyilván elkezdheted magyarázni, hogy mennyire is nehéz munka, de gondolom egyetértünk abban hogy én sem győzlek meg az ellentettjéről, meg te sem engem.

2#

Minden bizonnyal azért toboroznak tartalékosokat a munkanélkülin lévők közül, mert olyan hatalmas elvárások vannak...

Ha valakinek vacak munkája van az egy-két kivételtől eltekintve akiknek valamiért máshol nem jött össze nem ölt sok-sok plusz évet a tanulásba. Végezte a dolgát, bekerült valahová és ott most dolgozik. Ez valóban nem egy olyan dolog, amivel nagyon dicsekedne az ember, ha viszont tisztességgel végzi a munkáját, akkor nincs oka szégyenkezni sem. Egyszrűen így alakult. A sokat tanult, jó munkával rendelkező emberek közül a legtöbben tudják hány évet görnyedtek a könyv fölött, hogy milyen volt meghozni a döntést, hogy akkor én még ennyi és ennyi évet az iskolapadba ülök, nem beszélve arról, ha valaki munka mellett végzi az egyetemet. Szeret az ember arra hivatkozni, hogy a legtöbb egyetemista csak bulizik és tényleg sokan vannak ezzel így, de nagyon sokan nem. Ők tényleg tanulnak, vért izzadnak, stresszelnek. Ha ezután megkapja álmai állását, hát had legyen már büszke rá és várjon némi elismerést. Felnőtt emberek vagyunk, a munkánk az életünk része. Bárhogyis, de egy kapcsolat kialakításakor, mikor a másik az a potenciális személy, akivel összekötöd az életed, igenis számítani fog mi a munkád. Legyen az vacak vagy jó. Innentől ha vacak, neked kell eldöntened, hogy hogyan állsz hozzá, hogy "ezt hozta az élet de igyekszem" vagy, hogy "hát nem mondom el nehogy kiröhögj vagy hasonlók".

Arra akartam kilyukadni, hogy aki sokat tett érte legyen büszke a munkájára, akinek pedig nem jött össze, az meg természetes, hogy nem dicsekszik vele, de letagadni sem kell. Nem kell, hogy tévedjen valamelyik oldal, egyszerűen csak nem összehasonlítható a két helyzet...és egyébként is ember függő. Van olyan ügyvéd, akinek egyáltalán nem kéne büszkének lennie arra, hogy jutott oda ahova és van olyan bolti eladó, aki büszkén kiállhatna az emberek elé, hogy mindamellett, ahogy az élete alakult mégis meddig jutott. Ember függő is ez, csak valamiért szeretjük azt hinni, hogy mindenkit be lehet kategorizálni, így könnyebb ítélkezni, ha csak azt nézed, hogy szegények, gazdagok, férfiak, nők, tanultak, "tanulatlanok"..

Igazából a fenti esetben csak azok lehetnek tévedésben, akiknek teljesítmény nélkül van jó munkájuk, miközben lehet, hogy egy vacak munkával rendelkezőnek meglenne a teljesítménye is, csak protekciója nincs, hogy könnyebben oda kerülhessen.

Nem biztos, hogy akinek most vacak munkája van, annak a jövőben is így lesz, apám is az alján kezdte, és vezetőként ment nyugdíjba végül. Igazából bizonyos vonatkozásban én is hasonló utat járok. Senki nem szeretné, ha lenéznék a munkája miatt. Minden munkának megvan a maga értelme, értéke, eredménye. Nagy kár, hogy vannak munkák, amikre nem fizetnek annyit, hogy abból meg is lehessen élni, és ezért aki azt végzi, annak másodállást kell vállalni, hogy meg tudjon élni.

Van, aki kényszerből végez vacak munkát, egy ismerősöm apja pl. lerokkant és a tanult szakmáját abba kellett hagyni. Egy kollégám szintén egészségkárosodás miatt került másik munkakörbe, ami nem fizet annyit, mint a korábbi. Ezért senkit nem kell lenézni.

Oké, aki ellébecolta az idejét, nem tett semmit a céljaiért, illetve hogy előrébb jusson, az nyilván más tészta, de egy idegenről kapásból ezt nem tudod megmondani, ahhoz valamennyire meg kell ismerni.

Aki meg minden tőle telhetőt megtett, és akár gyorsan akár lassan, de jó munkát talált, és ezt a saját erejéből érte el, nem pedig csak beültették, mert ismerős, annak jár az elismerés.

Szóval ez nem csak fekete és fehér.

"Ha valakinek "vacak" munkája van, az elvárja hogy ez ne számítson senkinek, pláne ne a randipartnereinek"

Hát pedig fog. 1-2 diplomával ritkán választanak párt a betanított munkások közül.