Miért érezhetek így?

Valahogy elgondolkodtam komolyabban a dolgokon az elmúlt időszakban és bár úgy érzem mindenem megvan, mégis mintha még hiányozna valami. Ezt most így nem teljesen tudom megmagyarázni, csupán valamiért úgy érzem, hogy még valami hiányzik az életemből. Nem olyan régen házasodtunk össze a feleségemmel, akiben teljes mértékig megbízom és ő olyan számomra, mintha a másik felem lenne. Van egy kislányunk is, aki szintén nagyon sokat jelent nekem. Úgyszintén van egy nagyon jó barátom, akivel gyerekkorunk óta ismerjük egymást és azóta nagyon közeli kapcsolatban vagyunk és még ő maga is mondta, hogy rá bármikor számíthatok. A többi ismerősömmel elég felszínes a kapcsolatunk, de én mindig úgy voltam vele, hogy nem kell sok ember magam köré, csak azok, akiket én magamhoz közel szeretnék engedni és ők ott vannak körülöttem.

Van egy nagyon jó munkahelyem, azt csinálom, amit mindig is szerettem volna, szóval emiatt sem panaszkodhatok. A családommal úgyszintén jó a kapcsoltunk, mégha megis voltak a magunk gondjaink.

Nem is tudom, hogy fejezhetném ki, de mintha minden nap olyan monoton lenne, semmi változatosság nincs benne. Mindrn áldott nap ugyanazokat a köröket futjuk. A fent említett barátommal még anno nekiálltunk zenélgetni, de nem kell semmi komolyra gondolni, csupán én mindig is érdkelődtem a zene iránt (ahogyan ő is). Megtanultunk néhány hangszeren játszani és ezt még most is hobbiszinten űzzük és mind a ketten még mindig örömmel csináljuk, szóval azt sem mondhatom, hogy nincs hobbim.

A feleségemmel is nagyon sokat beszélgettem erről, de szerinte csak felesleges köröket futok, nem kéne ilyeneken gondolkoznom, örüljek annak, amim van. Nyilván én örülök és megbecsülöm, amim van, nagyon sok ember él ennél rosszabb körülmények között sajnos és szívem szerint segítenék nekik, ha anyagilag úgy állnánk. (Mármint nem vagyok túl szegények, de túl gazdagok sem, inkább a kettő közötti réteg, mindenre jut, ami szükséges). Sokszor van, hogy hajléktalanoknak adok pénzt, de nem kell nagy összegre gondolni. Nyilván az olyanokat messze elkerülöm, akik erőszakosak, de valahogy ez jobb érzést kelt bennem.

Mindezek ellenére valahogy ürességet is érzek és nem tudom pontosan megmondani, hogy miért.

(29/F vagyok ha számít)