Mit tegyek, hogy ez megváltozzon?

Tudni kell rólam, hogy régebben durván önbizalomhiányos voltam, még most is az vagyok de már annyira nem mint régen. Pár éve még zavart ha egy fiatalabb társaság mellett mentem el mert mindig azt gondoltam, hogy rólam beszélnek vagy ha nevetnek akkor rajtam nevetnek de később magamtól rájöttem, hogy valószínűleg észre sem vesznek. Ezért már nem foglalkozok annyira ezzel. De mai napig gondot okoz például egyedül átmenni a zebrán, vagy amikor jön az ételfutár, új emberekkel találkozni. Itthon vagy barátok, rokonok között semmi baj nincs nem vagyok feszült, de mihelyst ismeretlenek közé kell mennem tele vagyok gátlásokkal, de csak akkor ha egyedül vagyok. Utálom ha valamit el kell intéznem. Sok ismerősöm és a volt osztálytársaim mégis azt gondolják rólam, hogy én vagyok a megtestesült nyugalom. Alapvetően nyugodt vagyok, olyan "leszxrom" típus csak magamban izgulom túl az ilyesmit, szerencsére nem látszik rajtam. Társaságban nem tudok feloldódni, még akkor sem ha csak egy emberről van szó. Például egyszer a barátom munkatársa és felesége eljött hozzánk (a lány 3-4 évvel idősebb nálam) és álltunk egymás mellett mint két kuka mert ilyenkor leblokkolok és nem tudom, hogy miről kezdjek beszélgetni. Van humorérzékem, szeretek viccelődni is, bármit meg lehet velem beszélni de ez csak akkor működik ha olyanokkal vagyok akiket kedvelek. Idegenekkel valahogy nem tudok kommunikálni, olyan mintha egy külföldi lennék. A zárkózottságom, csendességem miatt nem akarnak velem mások ismerkedni szerintem. Jó embernek tartom magam csak ezt nyilván mások nem tudják ha soha meg sem szólalok.

Szeretném ha társaságban is tudnék önmagam lenni, nem mindig csak a csendes kívülálló. Nagyon zavaró. Úgy érzem elfogadtam magam, de ezek szerint mégsem. Nagyon szeretnék változtatni ezen de nem tudom, hogy mit tehetnék. A városunkban nincsenek szórakozóhelyek de ha lennének szerintem akkor sem mennék el. Egy barátnőm van csak, már internetes barátaim sincsenek. Nincs kivel elmennem ilyen helyekre és ismerkedni. Jelenleg már iskolába se járok de munkahelyem sincs mert nem találok. Szeptemberben fogom elkezdeni a szakmát, félek, hogy addig sokat fog romolni ez az állapot.

Szerintetek mit tegyek, hogy fejlődjek? Szakemberen kívül.

19/L