Fiatalon vagy idősebben (40 felett) érzitek jobban magatokat?

hát nézd, én élsportoló voltam, tényleg semmi gondot nem jelentett 38 évesen se lefutni, leúszni stb stb ugyanazt amit a fiatalok, akik éppen VB-re vagy akármire készültek, és teljesen hihetetlen volt a dolog, én pl. a 41-dik évemben éltem át azt, hogy radikálisan elkezdett csökkenni a teljesítmény és egyáltalán a teherbírás.

Sztem ez mindenkinél más nyilván, csak számomra a hirtelenség volt durva, és teljes katasztrófaként éltem át, hogy tavaly még minden ment, aztán következő nyáron már ugyanazok a feladatsoroknál kidőltem. Nagyon durva ezt átélni, hogy az ember hanyatlik ... de hát na végül is azt mondják, leginkább 24-ig van vki csúcsformában, utána szépen-lassan már csak a lejtő van, aztán van egy X pont, amikor ez a szép lassú lejtő átvált szakadékká.

Hát ilyen az élet. Ezzel együtt ismerek 60 évest is, aki nagyon jól bírja, és egyáltalán egy 40 éves ember olyan sztem h tud nagyon lepasszolt is lenni és tud nagyon karbantartott is lenni. Csak hát előbb-utóbb a biológiát senki nem tudja meghazudtolni ...

Aztán meg a "jobban érzés", hát nézd, vannak dolgok, amiket nem kívánnék magamnak még egyszer, pl el nem tudnám képzelni h én még egyszer érettségizzek meg egyetemre járjak, tehát emiatt nyilván az embernek már van egy bizonyos kényelme, de vannak olyan dolgok is, amik miatt meg kifejezetten irigylem a tizen-huszonéves korosztályt. Hmmm jó kérdés ez nagyon, de kész szociológiai tanulmány lehetne sztem.

Ha az egészséget nézzük, akkor fiatalon, ha a szellemieket (tapasztalatok, megfontoltabb döntések, stb.) akkor 40 felett éreztem jobban magam.

Egy kis OFF:

Ahogy nézem a világ alakulását minden szempontból, semmi pénzért nem lennék megint 20 éves.

Nem irigylem a mostani fiatalságot. :(

40 eves nökent mondom h most jobb mint fiatalon, nem cserélném el a mostani énem a régire.

Magamnak jobb barátja lettem , korábban tudok kelni , csomó feljavulás törtent az életemben testileg es szellemileg , tudatosabb , szebb vagyok .

Még nem vagyok 40 felett, de pár év és 40 feletti leszek.

Én most sokkal jobban érzem magam, mint pl. huszonévesen.

Persze akkor "szabadabb" voltam, kevésbé éreztem a felelősséget.

De most ezerszer jobban érzem magam a bőrömben, nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam, anyagilag független vagyok, több mindent engedhetek meg magamnak. Úgy érzem sokkal szélesebb látókörű lettem. Megtanultam, mivel kell foglalkozni, mivel nem kell. Mi az, amin felesleges rágódni, mi az, amiért igenis tenni kell.

Szóval mindenféle szempontból úgy érzem, hogy úgy igazán 35 felett teljesedtem ki.

Nem érzem, hogy bárki leírna.

Baráti, családi kapcsolatokban nyilván nem ír le senki.

Idegenek véleménye nem izgat.

Munkahelyen meg vannak velem elégedve. De nem a munka a legfontosabb az életemben, nem attól várom a boldogságot. Ezért az sem vág földhöz, ha éppen kritikát kapok egy-egy feladat kapcsán.

Nem veszek mindent személyes kérdésnek, jobban látom mások problémáit, így sokkal egyszerűbben az emberi kapcsolatok, akár magánéletben, akár munka kapcsán.

Első vagyok ismét. Először is köszönöm a lepontozást, kívánom, hogy életed legnagyobb boldogsága az a pillanat legyen, és élj sokáig!

Másodszor. Újra leírom, hogy egy negyvenes nem idősebb ember. Az idősebb a hatvanas, az idős meg a hetvenes.

Persze, aki egész életében nem megfelelően élt (sport nélkül vagy kizsigerőn sportolva, bár ez ritka), rossz táplálkozással, alkohollal, cukorral, túlsúllyal, stresszel, cigarettával, stb, annak ekkor jönnek elő a bajai. Mert büntetlenül nem lehet évtizedeken át rombolni egy szervezetet.

Aki vigyázott a testére (nem csak azt tette, hanem a megfelelő módon), annak kutya baja, még ötvenesen is. Szellemileg pedig? Az nem is kérdés, hogy egyre bölcsül az ember. Kivéve azt, aki csak való világot néz.

Munkahely: aki megfelelően képzett, folyamatosan képzi magát, kapcsolatokat épít stb, annak ekkor kezd kiteljesedni a pályája.

Magánélet? Egy egészséges, lelkileg is kiegyensúlyozott, kellemes, nem tönkrement, csiszolt gondolkodású, ép testben-ép lélek ember már hogy ne találna párt?