Miért gondolja minden ostoba ember különcnek és "őrültnek" magát?

2-essel nagyon egyetértek.

Nekem is volt két ismerősöm akik úgy mutatkoztak be hogy ők nagyon őrültek és minden balhéba benne vannak. Aztán fostak egy kis tűztől is 18 évesen.... "Ilyet nem szabad, mert kijönnek a rendőrök!" Jah magánterületen majd balhéznak érte. Mindegy, az ilyenekkel nem kell foglalkozni. Többet nem kell hívni sehova.

A másik pedig a "Rám mindig lehet számítani" Aha, 10-ből 9 alkalommal nem, az az 1 alkalom is olyan hogyha én teszek neki szívességet akkor számíthatok rá hogy elfogadja, de még helybe is vigyem neki.

Saját magával akarja elhitetni az ilyen ember, hogy tényleg különleges, és van benne egy olyan plusz, ami másban nincsen.

Pont az ilyen emberek a legsablonosabbak.

Ha valaki egy-egy tulajdonságát nagyon hangoztatja, csak arra vár, hogy igazat adj neki. Saját magától akar elalélni, hogy milyen fantasztikus ember, és ha ezt más is elismeri, akkor meg főleg!

Közbe meg a középszerűnél is silányabb ember.

Igen.

Aki tényleg elvont, különc ember, annak nehéz így társat találnia. Olyan ez, mintha gyémánt ékkövet keresnénk egy szeméttelepen...

Vicces jelenség,az biztos.Mindenesetre aki szándékosan hangsúlyozza(öltözködéssel,viselkedéssel),hogy különc,őrült,az bizonyosan nem az.Egyszerűen csak olcsó eszközökkel akarja magára vonni a figyelmet pont azért,mert nem tudja elfogadni önmagát.

Kedvencem pl,amikor valaki fennhangon szidja a "buta,befolyásolható átlagembert" közben meg nem veszi észre,hogy ugyanazt csinálja,amire minden hülye képes;Keresni valami indokot,hogy felsőbbrendűnek képzelhesse magát másoknál.

Abból a szempontból nem értem a kérdést (igazából értem, csak szólok), a 3 jelző, amit felsoroltál, mind negatív többnyire: nekem az, ha valaki ostoba és örült, az szinte ugyanaz, bár értelmezés kérdése, de szó szerint, ha kijelentem, hogy "- Én örült vagyok" azt érthetem szó szerint, vagyis zárt osztályra való.

A "különcség" meg számomra EGYÁLTALÁN nem jelent "különlegességet", ezt a két fogalmat nem lehet keverni, mégis sokan megteszik, mint ahogy talán a kérdező is. Különc ember fél attól, hogy nem fogadják el a hibáik miatt, míg a különleges úgy tér el a tömegtől, hogy közben érdekesebb, vagy épp "felsőrendűbb", mint a többi.

Ha a kérdésben forgó emberek nem találkoztak olyannal, mint ő maguk, akkor furának, különcnek érzik magukat, ami nem pozitív, valahol mélyen zavarhatja is őket ez az érzés. Nekem ez ebben a kontextusban nem "menőzés", inkább elviccelik a tökéletlenségüket.

De nem mindegy, hogy azt mondják-e magukról, hogy "Ők különcök", vagy hogy "ők különlegesek", sehol sem egy a két szó.