Miért van az hogy régen akinek volt valami fogyatékossága, vagy nehezen ment, vagy valami testi problémája volt, arra neveltek hogy az olyanokat ne nevessük ki, segitsünk nekik, ma meg már az ellenkezője van?

Én 36 éves vagyok.

Volt olyan a párhuzamos osztályban ált. iskolában, akinek az egyik szeme "hibás" volt, és volt egy olyan, aki nagyon sántítva ment, mert az egyik lába rövidebb volt. Illetve ahova mi jártunk ebédelni, oda jártak a közeli kisegítő iskolából is.

SOHA SENKI nem szólt be egyiknek sem, nem bántották őket.

Meg az ebédlő (ahol egy egész iskola + ksiegítősök ettek) épületében volt egy előtér, ahova le kellett tenni ebéd alatt a táskákat. SOHA SEMMI nem tűnt el belőlük, pedig nem őrizte őket senki. Ma ez elképzelhetetlen lenne.

Én nagyon sajnálom, hogy a mostani emberek ilyenek. Amikorra vissza tudok emlékezni, minden és mindenki más volt. Sokkal emberségesebb volt mindenki.

Más világ volt. Nekem hiányzik. :/

nem teljesen ide tartozik, de én Budapesten azt tapasztalom, hogy ha száll le az ember a buszról, nem várják meg míg leszáll hanem mellette feltolakodnak. és nem csak a gyerekek, a 20 évesek, de még jóval idősebbek is.

régebben ez ritkább volt