Bunkóság rákérdezni a "nehezebb" témákra, vagy éppen ez lenne a jó?
Én mindenre rá szoktam kérdezni. Ha valakinek meghalt valakije, akar e róla beszélni, hogy történt, milyen volt a viszonyotok. Szakítás, depresszió, rossz érzések, nagyon érdekel, hogy a másik ilyenkor mit érez, gondol, és szeretem ha mesélnek erről, ezért meg is kérdezem. Viszont másoktól akik hallják, hogy ennyit kérdezek, hallottam már, hogy ez nagyon tolakodás.
Én magamról tudom, hogy semmit se kérdeznek meg tőlem komolyabban, csak "jajj, sajnálom", meg hasonló együttérző mondatok után elterelik a témát másra. És ha utána megkérdezem, hogy miért nem kérdeztek rá, akkor a válasz az, hogy azt hitték nem akarok róla beszélni. Pedig nekem inkább az jön le, hogy vagy nem érdekli őket eléggé, vagy kicsit felszínes emberek.
Azt én is észreveszem, ha valakit nagyon kellemetlenül érint a kérdésem, és akkor abbahagyom. De rossz az, hogy érdekel mi zajlik le másokban, és erről beszéltetem is őket?
Ha tapintatos a kérdés, és őszinte együttérzés van benned vagy empátia, nem gáz, de ha jó emberismerő vagy, úgyis látod, kinél nem érdemes megkérdezni ezt. Embertől függ, hogy akar-e (pont veled) beszélni ilyesmiről.
Én jártam úgyis, hogy idegen megnyílt, és elmondta, aztán ennyi, de úgyis, hogy ismerősön láttam, hogy nagyon feszült, de épp nem alkalmas a kérdés. Majd később magától elmondta
Ilyenkor nézz magadba, és tedd fel a megfelelő kérdést: " Akarok én Hajdú Péter lenni?.."
@5
Arra való a pszichológus. Ő rákérdez, és segít ha tud/engeded. Mondjuk drága, de ha az embernek nincs olyan barátja akkor nem tud mást tenni(magába folytáson kívül)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!