Hogy értessem meg az öcsémmel?

Két hónapja meghalt a kutyusunk. 14 éves volt, családtag, szörnyen szenved mindenki, de sajnos eljött az ideje. Az öcsém 6 éves és úton útfélen, ha kutyát lát, el akarja hozni és annyira durva hisztirohamokat kap, hogy néha attól félek nem kap levegőt a sírástól. Képes megütni idegeneket és minket is, köpköd, lefekszik a földre stb. Egy sima séta az utcán egy örökké valóság, minden sétáltató, minden kert ahol kutya van, egy kész háború. A legrosszabb, mikor ugyanolyan fajta kutyát lát, ami sajnos nem ritka - németjuhász - akkor teljes összeesküvés elmélet megy végbe, hogyan lopták el Rómeót. Az osztálytársát is megverte, mert nekik is ilyen kutyusuk van. Leültünk megbeszélni vele, elmondtuk neki nagyon sokszor, nagyon lassan, a cseresznyefa alá egy kis sírt is csináltunk, de valahogy mégsem képes elengedni. Én még úgy, ahogy bírok vele, de a szüleim kezdik elveszteni a türelmüket - miközben ők is nagyon gyászolják a kutyust és látom, hogy a tesóm viselkedése nagyon rosszul hat rájuk, de amikor ők türelmetlenül nyilvánulnak meg az öcsémmel, akkor meg érte szakad meg a szívem. Új kutyusra még semmiképp sem állunk készen, anyagilag sem, mert Rómeó több műtéten esett át, nagyon küzdöttünk érte, és eléggé megviselte a családi kasszát, úgy meg nem szeretnénk új kutyusba bele kezdeni, hogy nincs egy bizonyos összeg, amit rá tudunk fordítani, amikor szükséges ( betegség, ivartalanítás stb. ). Úgy voltam vele egy- két hétig megértem ezt a viselkedést, de már 2 hónap is eltelt és még mindig problémát jelent minden reklám, matrica, séta stb.