Miért szeretek mások 'gondolataival' játszani?

(A kérdésben eléggé túloztam, de máshogyan nem tudom megfogalmazni egy mondatban, hogy mi is a lényeg. :D)

16 éves srác vagyok.

Már amióta az eszemet tudom vannak problémáim az érzelmeim kifejezéseivel. Tehát van, hogy valaki kérdezett valamit és hiába örültem annak a dolognak vagy hiába idegesített fel, nem tudtam őszintén reagálni, emiatt sokszor tűntem mások szemében bunkónak.

Ez mára annyiban változott meg, hogy már eltudom játszani az érzelmeimet. Tehát egy bizonyos dolog miatt érzek belül valamit, például örömöt, akkor általában eljátszom, hogy örülök, de ugyanolyan könnyen és természetesen eltudom játszani azt is, hogy szomorú lettem a dolog miatt.

1-2 éve fedeztem fel, hogy tök vicces/érdekes így összezavarni másokat. Valaki kérdez/mond nekem valamit és én egy teljesen más vagy éppen semmilyen reakciót nem mutatok ki, ezáltal az illető LÁTVÁNYOSAN elgondolkodik, hogy most ezzel mit is akartam kifejezni, miközben semmit nem akartam kifejezni, csak látni akartam, ahogy meglepődik.