Mi lehet ezeknek az oka? Hogyan tudnék rajtuk változtatni?

Pl az iskolában egy csomószor totál szomi leszek ha körülöttem mindengyik barátom vagy barát félém beszélget csak én nem. Pedig semmi okom sincs rá, féltékeny se vagyok csak egyszerûen rohadt idegennek érzem.magam és teljesen szomorú leszek.

Meg eleve sem szeretek.olyan helyre menni ahol sok ember van, szorongok, azt kívánom bárcsak láthatatlan lennék (tudom hogy senki sem néz rám de.én akkor is félek), az utcára is utálok kimenni, egyszerûen nekem nem megy... félek, izgulok. Az osztályban 20-an vagyunk és nekem már az is túl sok ember... tömegközlekedéseket ki nem állhatom, plázák úgyszintén. Moziteremeket is, bár ha kissebb fajta még elmegy de egy nagyobban (még ha kevesen is vannak) zavar hogy 'dobozba' zárnak ismeretlenekkel...

Nem tudok normális emberi kapcsolatot kialakítano senkivel sem.... vannak barátaim de valahohy nem az igaziak.... soha semmo téma nem jut eszembe, nem tudok.beszélgetni, és úgy érzem mindig hogy mindenkinek a terhére vagyok...

A szüleikhez sem tudok kötõdni rendesen, valamiért nem szeretem õket úgy ahogy kéne...

Másoknak nem szoktam megmondani de totálisan arra vágyok hogy végre valaki szeressen azért aki vagyok, figyeljen rám, védelmezzen és hogy én is meg tudjam ezt érte tenni...

Tudom hogy a szüleim adnak nekem kaját, a szügséges dolgokat megveszik nekem, van étel/ital/tetõ a fejünk fölött de én akkor sem tudom õket szeretni...

Kb csak akkor érzem jól magam amikor egyedül vagyok ithon és táncolok valami vidám zenérr, vagy képzelgek

Társaságban meg csak akkor (max) ha épp nevetek valami viccen.

De azon kívül akárkivel kell lennem mindig szorongok, rosszul és szomorúan érzem magam (egyiket sem mutatom ki) és képtelen vagyok normális kapcsolatokat kialakítani....

Utálom magam, mert egy rakás bénaság vagyok meg még stréber is :( kinézetre se szép se csúnya, csupán átlagos szürke kisegér.

Hogyan tudnék a kisugátzásomon változtatni? Meg az érzéseimen?

14/L