Megint el fogok bukni?

Próbálok erős maradni lelkileg, és azzá válni fizikailag, edzeni napi szinten, nem foglalkozni másokkal, nem kötődni senkihez, de ezt már sokszor eljátszottam...mindig egy idő után ugyanaz a vidám, kedves kislány lettem, aki alapból vagyok (/voltam). Igazából most ezt a változás egy szakítás miatt jött, nem akarom szeretni azt az illetőt és már nem is szeretem, csak hiányzik. Nem sokáig voltunk együtt, néhány napig, de vele volt az első csókom ráadásul pont azon a helyen, ahol akartam (életcélom volt azon a helyen sétálni a szerelmemmel, de azt nem is mertem remélni, hogy ott fog megtörténni életem első nyálcseréje :D).

Nyolcadik osztály, a tanulásra kellene koncentrálnom, ezen kívűl a sportot is próbálom beiktatni a mindennapjaimba. Ezzel viszonylag jól is haladok, de úgy az egészhez...kezd elfogyni az kitartásom és az energiám. Egyszerűen nincs kedvem az egészhez, nem bírok gondolkodni, aztán veszek egy mély levegőt és összeszedem magam. De ez így nem mehet a végsőkig.

Barátaim nem igazán vannak, vagyis lehetnének, de -mint már említettem- nem akarok senkihez kötődni, szóval ja, nincs aki bíztasson. Nem akarok olyan kiégett életet élni majd 20-30 év múlva, mint a szüleim, ezért csinálom ezt az egészet. Félek, hogy megint elrontom és ugyanolyan kis szerencsétlen, naiv törpe maradok. -.-