Mitől lehetek ennyire elégedetlen?
A párom nagyon jó ember (mások is így gondolják), józan és nyugodt, van egy babánk is, aki egészséges, gyönyörű. Saját kertes házunk még nincs, de tervbe van véve, illetve elkülönülten élünk lakásban mindkettőnk szüleitől. Anyagilag sajnos nem állunk túl jól, de a legszükségesebb dolgokra végül is (még) telik.
Azonban mindezek ellenére sokszor vagyok elégedetlen-rezignált-letört-bánatos.
Tudom, hogy ez rossz felfogás, de sajnos nézem, hogy másoknál hogy s mint mennek a dolgok és azt látom, mintha boldogabbak lennének. Vagy ez csak a látszat volna?
Ráadásul olyan vagyok, hogy igazából csak megszerezni szeretem a dolgokat, megtartani már nem annyira fontos nekem, tehát tudom, hogy hiába lenne több-másabb-(jobb?) az életem, a hangulatomon valószínűleg ez nem változtatna, annyira negatív az alaptermészetem.
Módosítanék ezek valahogy, csak nem tudom, hogyan álljak neki. Sokszor hallok a pozitív gondolkodás fontosságáról és hogy nem szabad azt nézni, mások mit hogyan csinálnak, mijük van. Akinek van tippje, hogyan változtathatnék, szívesen hallgatom.
"de sajnos nézem, hogy másoknál hogy s mint mennek a dolgok és azt látom, mintha boldogabbak lennének. Vagy ez csak a látszat volna?"
Van ahol csak látszat, mert sokan a szebbik oldalukat mutatják, viszont van ahol egyszerűen csak arról van szó, hogy akik boldogabbak, azok Nálad sokkal jobban meg is érdemlik ezt a boldogságot, abból az egyszerű okból fakadóan, hogy többet tettek a boldogságukért, mint te:)
Attól, hogy valaki "megszerzi" a boldogságot, naivság azt képzelni, hogy onnantól kezdve az ott van, rendelkezik nekünk. Ez a fajta megszerzési vágy olyan, mintha csak könnyelműen túlesnél valami gátláson, de sehol sem írja, hogy ez mindent megold.
Bár az egyértelműség kedvéért mondhatsz példákat is erre, hogy mitől nem vagy boldog, amitől azt hitted.
Ha én hozok fel példát, akkor ezek olyanok, mint akár az olyan "párkapcsolatok", ahol azt érzi az ember, hogy "megszerezte" szerelme tárgyát, kezdetben nyájas, hízelgő szavak és figyelmesség, kimért viselkedés. De sajnos a párkapcsolat közepén már teljesen nemtörődöm viselkedés, béna hozzáállás, amivel eleve a párkapcsolat minőségét rontja az, aki benne van.
Megszerezni az égvilágon semmit sem jelent önmagában.
Sok emberre jellemző, hogy a megszerzés időszakában a legintenzívebb, odaadóbb, valamennyire ez természetes is. De a pillanatnyilag-felbukkant sikerélmények után is a Minimum figyelmességet és jó érzést meglehet őrizni.
Vagy pl. egy ház-példa esetén, azzal sem oldódik meg minden az égvilágon, hogy valakinek sikerül vennie egy akármilyen házat, miközben nem gondol azokra a mellékes problémákra, amivel azt a házat fenntartja.
A "pozitív gondolkodás" is önmagában felszínes fogalom, legalábbis így semmit sem mond, és semmi sem változik meg, vagy nem oldódnak problémák pusztán attól, hogy bemeséled magadnak, hogy pozitív, és minden rendben.
Szóval néha csak nem árt 1-2 őszinte érzést megfogalmazni arról, hogy mit is akarsz(Pl. azt, hogy konkrétan mit irigyelsz másoktól). Majd másodján azon elgondolkodni, hogy egyáltalán érdemes vagy-e arra, amire vágysz, mennyit tettél érte.:)
Szóval kérdéses, hogy mit jelent neked a "több-másabb-jobb" élet, mert ilyenkor nem az a gond, hogy valaki "nem akar", fizikai értelemben "nem tud" boldog lenni, hanem eleve nincs fogalma arról, hogy az efféle boldogság milyen, illetve rózsaszín-felhős elképzelései vannak erről, amíg nem tudják, hogy mi az, hogy kitartani a boldogságuk mellett. Vagy az olyan dolgok mellett, amik *fontosak*. Így ilyen állásból az embernek egyszerűen semmi sem igazán fontos, legalábbis nem fogalmazódott meg maga előtt, hogy mi fontos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!