Szerintetek nem lehet, hogy később kéne házasodni az embereknek, és többet beszélgetni őszintén?
Mindenki mondja, hogy régen sokkal előbb házasodtak az emberek, milyen jó volt. Azért nekem vannak ismerősök között olyan idős házaspárok is, akiket nem mondanék jó példának. Persze van, aki jön az érzelgős szöveggel, hogy de együtt megöregedtek, és együttmaradtak, és ez milyen szép, blablabla.
Azért szerintem mégse lehetett annyira jó az a világ, ha azt vesszük, hogy a szüleink (mai középkorúak) generációjában mennyi lett a válás, szétcseszett családok, egykék stb. Az így felnőtt gyerekek meg egy csomó sérülést visznek magukkal, ami megint nem jó. Frusztrált fiatalok lesznek belőlük. És ugye a mai fiatalok kapcsolatai is baromira terheltnek tűnnek nekem, ami a frusztráltság következményének tűnik.
Szerintem sokkal több értelme van 30 éves kor felett házasodni, amikor már a fiatalok egy kicsit kiismerték magukat a világban, megismerték önmagukat, megtalálták, mit is akarnak igazán kezdeni az életükkel. Egyébként is az az a kor, amikor már kicsit lenyugodnak, szóval akkor lenne ideális a házasság, gyerekek, ilyesmi.
Meg szerintem többet kéne beszélgetniük őszintén az embereknek, legalább, ha kettesben vannak, mindenféle titkolózás, viccelődés nélkül, nem takargatva, ami a fejükben van. Sokszor még baráti társaságokban sincs igazán meg ez. Mintha nem tudnának megbízni egymásban. Pedig ha nem merik önmagukat tényleg megmutatni másoknak, és elfogadni a hibáikat, akkor soha a büdös életben nem lesznek kiegyensúlyozott emberek, és akkor a kapcsolataik se fognak működni, hiszen a saját problémáikkal lesznek elfoglalva, nem azzal, hogy megértsék a társukat.
Marha okos vagyok, mi? :)
válasza: válasza:Egy: Őszintén beszélgetni is csak azzal tudsz, akivel lehet. HIába szeretnél te beszélgetni, ha a másik vagy nem vevő rá, vagy nem tudja ilyen-olyan okból felfogni/dekódolni az üzenetet.
Szóval hiába beszélgetnél adott esetben pároddal őszintén, ha ő megszokta/megtanulta, hogy soha senkinek ne nyíljon meg.
(nem mellékest, szerintem, a kisebb-nagyobb hullámvölgyeket leszámítva, egy párkapcsolat az nem pszichoterápia.)
Szvsz több időt kellene szentelni annak, hogy a hozzánk legmegfelelőbb embert/embereket találjuk meg. De nincs idő.
Rohanunk folyton, még a buszon is sietve kapunk be egy csokis fornettit, mert nincs idő enni sem. Hát még a kapcsolatokra. Így örülnek egyesek, mint majom a farkának, hogy egy "hellyel-közzel megért" embert találnak, akit aztán igyekeznek megváltoztatni.
Nem abba kellene energiát fektetni szerintem, hogy "Na nekem ő kell ha a fene fenét eszik is", és olyan szerepet/tulajdonságot erőltetek rá, ami tőle idegen. Csak mert nekem ő kell, ez marha önző dolog.
Hanem abba, hogy nyitott szemmel/szívvel járva, ÖNMAGAD ISMERETÉBEN, a hozzád legeslegjobban passzoló, már-már másik feledet találd meg.
Először önmagunk megismerésére kellene megintcsak időt szánni. HA ez megvan, könnyebben vesszük észre azt az embert, aki kiegészít minket.
válasza:Kezdjük azzal, hogy a gyerekvállalásra a 30 éves kor már nem ideális. Biológia szempontból a 20 év körüli kor ideális.
Régen (naaagyon-nagyon régen) az átlag életkor 40 év volt.
Te meg azt mondod, hogy 30 évesen az emberek még éretlenek.
Régen azért házasodtak korán, mert utána volt csak szex. Ha ma is így menne, ugyanúgy 14-15 évesen házasodnának nagyon sokan.
Fogamzásgátlás nem volt, így jöttek a gyerekek.
A gond ma az, hogy sokaknak 30 éves korig tartós kapcsolatuk se volt. Nem tudják a kapcsolat megtartani, ha gond van, egyből szakítanak, jön majd másik.
A tartós kapcsolat akkor jut eszükbe, mikor nehéz partnert találni, és félnek, hogy ha most szakítanak, egyedül maradnak. De ilyenkor már olyannal is erőltetik, akivel nem illenek össze.
#2: Jó, de azért szerintem a legzárkózottabb ember is megnyílik idővel, ha azt érzi, hogy a másik tényleg komoly, megbízhat benne, és nem fogja a titkait másoknak elfecsegni. Láttam már önbizalomhiányos embereket kinyílni, miután találtak valakit, aki tényleg komolyan vette őket. Persze az igaz, hogy legalább az egyik félnek érettnek kell lennie.
Én beszélgetés alatt nem azt értem, hogy lélekelemzést csináljunk. Hanem olyan dolgokat, hogy pl. egyik félnek szüksége van egyedüllétre, a másik meg mondjuk egyedül szeret elmenni ide-oda. Sok kapcsolatban ezeket se lehet megbeszélni, mert az egyik fél túl ragaszkodó, és nem érti meg a másik igényét az egyedüllétre, vagy az egyik féltékeny a másikra, ha az egyedül mászkál. Az ilyen apró dolgokat nem szokták megérteni az emberek, aminek az eredménye feszültség. Egyszer aztán kiborul a bili vagy belebetegednek a felek az állandó megfelelési kényszerbe.
Szerintem nincs olyan, hogy megfelelő ember. Két teljesen ellentétes beállítottságú ember remekül megértheti egymást, ha önmagukkal rendben vannak, és egy csomó pozitív dolgot átvehetnek egymástól. Nem beszélve arról, hogy mindig lesz egy kis flört a kapcsolatukban, mivel annyira eltérőek. Azért még egy szellemi beállítottságú férfi és egy "r*ibanc" típusú (bocsi, ez nem sértésnek van szánva) nő kapcsolata is lehet jó, sőt egymásra ható, már ha nem nevelték őket másra, mint ami a saját természetük. Ez annyira olcsó romantikának hangzik, hogy igazából nem az. :)
Abban egyetértünk, hogy nem kell egyvalakihez ragaszkodni. Bár volt ilyen idealizáló időszakom nekem is. De még ha van is olyan a láthatáron, akivel összepasszolna az ember, előfordulhat, hogy nem mer vele kezdeni, vagy túlságosan el van "szállva", hogy észrevegye, vagy csak egyszerűen nem tudja, mit akar kezdeni az életével, és nem akar belemenni egy kapcsolatba. Vagy elijesztik a hátsó manipulációk. Én pl. nem bírom, ha valaki nem őszinte, úgy érzem, játszik velem. Aki ilyen, azzal én se tudok őszinte lenni. Szóval sok minden lehet.
#3:
"Kezdjük azzal, hogy a gyerekvállalásra a 30 éves kor már nem ideális. Biológia szempontból a 20 év körüli kor ideális."
Köszönjük, tanár úr!
"Régen (naaagyon-nagyon régen) az átlag életkor 40 év volt."
Az már jó régen lehetett. :D
"Régen azért házasodtak korán, mert utána volt csak szex."
Van, aki igen, van, aki nem.
"Ha ma is így menne, ugyanúgy 14-15 évesen házasodnának nagyon sokan."
Jajajajaja.
"A gond ma az, hogy sokaknak 30 éves korig tartós kapcsolatuk se volt. Nem tudják a kapcsolat megtartani, ha gond van, egyből szakítanak, jön majd másik.
A tartós kapcsolat akkor jut eszükbe, mikor nehéz partnert találni, és félnek, hogy ha most szakítanak, egyedül maradnak. De ilyenkor már olyannal is erőltetik, akivel nem illenek össze."
Ebben van igazság.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!