Miért lesz valaki olyan, hogy senkire sincs tekintettel, de ha ezt szóvá teszik neki, akkor vérig van sértve?

Egyre több ilyen embert látok, velem is történt ilyen. Olyan emberek, akik semmire és senkire nincsenek tekintettel, nyugodtan pofátlanok bárkivel, viszont ha ezt valaki szóvá teszi, akkor meg vérig vannak sértve.

Példák:

Bent vagyok egy állást keres/kínál csoportban, de van külön csoportja a vonatjegyeknek is. Erre egy nő kirakta, hogy vonatjegyet keres, az állásos csoportba (meg a vonatjegyesbe is). Amikor szóvá tették neki, hogy itt nem posztolunk ilyeneket ki, mert ez a csoport nem arra van, egyszerűen kiosztott mindenkit a francba, hogy neki aztán ne ugassanak, meg nekünk miért nem mindegy, mi közünk van hozzá.

Nem egy olyan anyukába botlottam bele, aki a járda közepén tologatja a babakocsit, hogy véletlenül se lehessen mellette elférni, és ha valaki megkéri, hogy menjen félre, akkor fel van háborodva, hogy neki ne szóljanak be, mert gyereke van, azt csinál amit akar közterületen.

A sógornőm ugyanilyen.

Nyugodt szívvel félbeszakít akármilyen beszélgetést, ha meg megmondják neki, hogy "bocs most mi beszélünk", akkor meg mint valami durcás kislány, felcsapott orral elmegy. De a legrosszabb az, hogy a boltokban állandóan fennhangon szidja az árut, és amit levesz a polcról, azt sosem rakja vissza a helyére (pl cipőboltban). Az eladók is szóltak már neki, nem is egyszer, majd amikor közölték vele, hogy távozzon a boltból, akkor meg ki volt akadva, hogy vele mennyire bunkó mindenki, miért nincsenek rá is tekintettel.

Mitől lesz valaki olyan, hogy szó szerint sz@rik mindenre és mindenkire, de ha rá nincsenek tekintettel akkor vérig van sértve?

Ti ismertek hasonlókat?

Milyen "neveléstől" lesz valaki ilyen?

Hogy lehet az ilyen embereket/szituációkat kezelni?