Ti milyen véleménnyel lennétek egy ilyen emberről?
Tehát a jellemzés:
Gyermekkorában egy mindig mosolygós, életvidám srác volt, élvezte az életet családja körében. Ahogy idősödött, szülei és nagyszülei közt viták éleződtek ki, egyes esetekben a szeme láttára tettlegességig fajultak a dolgok. Tizenéves korára a szülei közt napi szinten csattantak el pofonok, hangos volt a ház a veszekedéstől, és a fiú egyre inkább magába fordult. Nem kereste mások társaságát, időnként tehetnek érezte magát. Társai gúnyolták, és kiközösítették, nem is egyszer. Szegénységbe estek, volt, hogy napokig éhezett. Később munkákat vállalt, hogy valamelyest az ő eltartásának terhét levegye a szülők válláról. Dolgos ember, amit kérnek azt maradéktalanul teljesíti.
Iskolás (főként középiskolás) éveiben nagyon csendes, zárkózott, nehezen megnyíló srác lett belőle. Nem beszél sokat, nem alakít ki önállóan kapcsolatokat, nem jár el sehova senkivel. Nem keresi mások társaságát. Nem enged közel magához szinte senkit, rettentő nehéz elnyerni bizalmát, és nagyon egyszerű elveszteni.
Bizalmatlan az emberekkel, nőkben és férfiakban egyaránt a rosszat látja, nem látja szinte senki jó oldalát. A gúnyolódások miatt elvesztette az önbizalmát is. Jelentéktelennek, és feleslegesnek érzi magát rengeteg alkalommal.
Már majdnem nagykorú volt, amikor "rálelt" a szerelem. Csalódott azokban a lányokban, akikkel kapcsolatot szeretett volna kialakítani, mert fiatalkora ellenére csak komoly kapcsolatra volt vevő. Kapcsolatban viszont bizalmatlan, hajlamos a féltékenységre, de nem lóg az ember nyakán. Amióta csak megfogantak fejében a jövőbeli tervei, csak egy szerető családot akar. Kertes ház, szerető feleség, tisztességes munka. Átlagéletet.
Gyakran vannak rossz napjai. Ilyenkor az átlagnál is könnyebb megsérteni, megbántani, és néha ilyenkor nem hajlandó békülni egy jó ideig.
Szűk baráti köre van, de ez a kevés ember bármikor számíthat rá. Ha kell meghallgat, megvigasztal, segít a problémáiddal, ha tud.
Viszont kritikus is. Az embereket akár egy kis hiba miatt is esetenként elítél. Hajlamos általánosítani, beskatulyázni embereket.
Olykor bunkó, szarkasztikus, vagy épp ironikus. Viszont van humora. Azt is mondhatnánk, hogy a viselkedése sokszor a hangulatától függ, ami sokszor negatív sajnos.
Ködösen látja a világot, és a jövőt, álmairól szép sorjában lemond, viszont mindig megtart magában egy kis szelet reménységet valami módon, hogy mégse minden vesszen oda. Kimerültnek érzi magát lelkileg, voltak sötét, öngyilkos gondolatai, de elhessegette őket.
Nos, mi lenne a véleményetek, ha találkoznátok egy ilyen emberrel?
Nem szeretem, ha valaki ítélkezik, az szerintem nagy butaságra vall.
A bizalmatlansággal sem tudnék mit kezdeni, nem vagyok az a típus, aki ugrálni kezd valakinek, hogy elhitesse vele, méltó a tiszteletére és a nyitottságára.
Nem lenne hozzá egy cseppnyi türelmem sem, az biztos.
Ha az illetőt személyesen ismerném, akkor tudnék rá mit mondani. Nem látom a viselkedését, csak a leírt tulajdonságait. Ha jogosan kritikus dolgokkal szemben, az nem zavarna. De ha pl. nem tetszik neki a pulcsim és abba köt bele, nem tudnám komolyan venni.
Összességében valószínűleg jól kijönnék az illetővel, ha értelmes. Bizonyos dolgokban hasonlítanánk, megértenék ezt-azt.
#2
Mondtam én, hogy magamat jellemeztem?
#5
Nem, azért annyira nem lenne durva.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!