Ti tapasztaltátok magatokon annak a mondásnak az igazságát, hogy "Nem az a bátor aki cselekszik, hanem az aki félelme dacára cselekszik. "? Írtok erről példát?

Nálam sok ilyen volt már és néha azt érzem, hogy lassan kimondottan élvezem is, ha olyant teszek, amit nem merek.

pl. én egy sámliról sem mertem soha leugrani, aztán egyszer egy élményfürdőben leugrottam a kb. 4 m magas ugratóról vagy minek nevezik, igaz előtte ott cidriztem percekig, és végül már azért ugrottam, mert már a hátam mögött igen csak állt a sor. Hozzáteszem úszni tudok, szóval ilyen téren nem volt gond, csak utálok magasról ugrani. Aztán újra és újra megismételtem, és ugyanúgy félelemet éreztem, de egyre könnyebben ment. Vagy másik: Irtózom a békáktól, de volt, hogy én raktam ki a szűrét. Van aki ezért inkább áthívja a szomszédot. Láttam már erre példát. Vagy a másik: Nagyon szeretek sport repülőzni, de néha iszonyatosan félek a Zéró G-től, mert ezt a pilóták mindig váratlanul ejtik meg, pont azért hogy te halál sápadtan szállj ki a gépből, de valahol mégis élvezem. Utólag nem rossz élményként emlékszem rá, hanem mint valami drogra. Szóval ezek kb. takarják ezt a mondást?