Hat en aranylag sok idot toltok egyedul, de en ugy erzem, hogy pozitiv hatassal van ram: van idom a reflexiora, hogy gondolkodjam az egyes dolgokon, el tudom foglalni magam (mint vmelyikotok irta szerintem a konyvolvasas remek dolog) de megis sok embert latok szenvedni mert nem tudnak magukkal mit kezdeni:)
Persze azert nem vagyok remete sem, van baratom, imadom amikor alaposan megdug (melegek vagyunk szoval sracok legyszi ne irjatok, hogy lany vagyok-e:D), szoval szerintem az a lenyeg, hogy kiegyensulyozott legyen az ember.
Az hogy sokat vagy egyedül nem azt jelenti hogy magányos vagy. A magány már alapvetően egy hiányállapot, alakítani alakítja az embert, de nem feltétlenül jó irányba.
Én sokáig éreztem magam egyedül, magányosnak, se barátnő, se barátok, szar állapot. Mára eljutottam oda, hogy elvagyok egyedül is, nem is igazán hiányoznak az emberek, nem igénylem a napi társaságot. Tulajdonképpen formálódik az ember jelleme, de ez inkább csak egy kényszer formálás, ahol eldöntöd hogy kizárod a magány érzését, és megpróbálsz egedül boldogulni, vagy beleőrülsz abba hogy egyedül vagy.
Tulajdonképpen kialakítottam egy burkot magam köré, amiben jól érzem magam, aztán néha megpróbálok kijönni belőle, de elég hamar arra jutok, hogy jobb odabent.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!