Miért fogadja mindenki ellenségesen a távkapcsolatot? Miért nem tudnak támogatni?
Egy fesztiválon megismerkedtem egy lengyel lánnyal. Sokat beszélgettünk, szinte végig együtt voltunk, csókkal búcsúztunk.
Mikor itthon elmondtam mi történt, mindenki negatívan állt hozzá. Mindenki azt hajtogatja, hogy a távkapcsolatok nem működnek, felejtsem el azt a lányt, nincs esélyem a sikerre stb.
Szüleim konkrétan azt mondták "Állj már le a hülyeségeiddel. Keress valami közelebbi lányt. Mégis mit akarsz te egy lengyel lánytól? Semmit nem tudsz róla, messze is lakik. Hogy akarnál vele együtt lenni. Ki tudja hány fiúval van együtt ott ahol lakik"
Tesóim szintén azt mondják hogy reménytelen. Haverok is hülyének néznek, hogy ilyen messzire mentem, illetve azt gondolják hogy tuti megcsal ott Lengyelországban valami csávóval..
Amikor beszélünk Skypeon, hallom a hangján, látom az arcán, hogy tényleg szeret, és nem hagyna el. Ahogyan én sem őt. (Tegnap este együtt búslakodtunk miért nem lakunk közelebb egymáshoz, miért vannak távol tőlünk a jó emberek)
Naponta-két naponta Skypeolunk, együtt játszunk rengeteget beszélünk. Minden perc öröm amit vele tölthetek. Egy hullámhosszon vagyunk. Intelligens, aranyos, okos, vicces gyönyörű szép. Tökéletesen megtestesíti a nőt akire egész életemben vágytam. Hasonló gyerekkora volt, őt is beskatulyázták, hasonló dolgokat élt át.
Már beszélgetünk arról, hogy mikor szervezünk találkákat, hogyan oldjuk meg őket stb. Mindketten dolgozni járunk, hogy találkozhassunk hamarosan.
Miért van mindenki a távkapcsolat ellen? Miért mindenki ilyen negatív? Egész életemben egy lúzer voltam akinek nem sikerült semmi. Most megtaláltam a tökéletes páromat, miért nem tudnak legalább most támogatni? Oké Lengyelország nincs közel. De meg tudnánk oldani havi 2-3 találkozást.
Egy normál (nem táv) kapcsolat is nagyon bonyolult és nehéz tud lenni. Na most ez egy távkapcsolat esetében felszorzódik ezerrel.
A családod nem akarja hogy sérülj és meg akarnak védeni a csalódástól.
Csináljátok ameddig jól esik, aztán valószínűleg elkopik a dolog, vagy ha mégsem, akkor nagyon szerencsések vagytok.
Első válaszoló: A fesztivál alatt sikerült annyira megismernem, hogy tudjam tud vigyázni magára. Illetve vannak ismerősök akik hasonló vészhelyzetben tudnának segíteni. Például ismerősöm sokat utazgat külföldre, és felajánlotta hogy szívesen elvisz Lengyelországba ha kell. Illetve nem hisztizős fajta, mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy milyen nehézségek adódhatnak egy távkapcsolatban, és nem biztos hogy mindenre személyesen meg tudunk jelenni. De amit lehet azt Skypeon megbeszéljük. Vagyunk olyan viszonyban, hogy a másikunk csupán digitális kivetülése is megnyugtasson ha baj van.
A pénzzel kapcsolatban csak annyit, hogy egyikünk sem anyagias :) Az utazás viszonylag jó áron megoldható (ha a fent említett ismerős nem tud kivinni). Valamint egy 500ft-os hamburger mellett is ugyanúgy jól érezzük magunkat, mint mondjuk egy luxuskiránduláson. Fesztivál után nem sokkal volt a születésnapja. Egy róla készült rajzot küldtem neki ajándékba, és egy általam írt verset. Nem öltem bele sok pénzt, mégis annyira örült neki, mintha egy gyémántnyakláncot kapott volna. Valamint még a legelején tisztáztuk hogy nem követelünk a másiktól méregdrága ajándékokat, kirándulásokat, programokat stb.. Persze ettől függetlenül tervezek kicsit nagyobb szabású programokat is. :)
2-es válaszoló: Köszönöm a támogató válaszod :) Sajnálom hogy így alakul a dolog a férjeddel. :/ Szurkolok, hogy sikerüljön helyreállítani a kapcsolatotokat ^^
3-as válaszoló: Szerintem szerencsések leszünk :D Nem tudom miért vagyok ebben annyira biztos. Egész egyszerűen érzem. :)
"Tegnap este együtt búslakodtunk"
Na látod ez az...még dúl láv, és máris búslakodtok, ahelyett hogy mondjuk végig szeretkeznétek az estéket és reggel együtt kelnétek.
"Minden perc öröm amit vele tölthetek."
Ideig óráig működik, csak nincs az, hogy ugorjunk ki kajálni, mozizni, sétálni. Csak egy idő után rohadt nagy kötöttség lesz, hogy egész nap csak a gép előtt kell ülnöd és várnod a válaszát, meg nem tudsz sehova elmenni, semmit csinálni, mert épp gépeznetek kell.
"De meg tudnánk oldani havi 2-3 találkozást."
Na és az mi? Nagyjából semmi, 1 év alatt lennél annyit a csajoddal, mint más egy hét alatt. Ráadásul oltári nagy kötöttség és folyamatos tervezés, szervezés kérdése. Nekem is volt távkapcsolatom, és gáz hogy mindent napokkal előre kell intézni.
Persze, most még elvakít mindenkit a szerelem, de sajnos később előjönnek a távkapcsolat gondjai. Főleg majd akkor, ha elkezdtek a közös jövőn gondolkozni és rájöttök hogy mindketten másképp képzelitek el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!