Nagyon rossz így nekem, ez nem élet, hogyan javíthatnák ezen?

Ma nem mertem elmenni fodrászhoz és bankba se.

Az épületig eljutottam, de tovább már nem, muszáj volt visszafordulnom, amint odaértem olyan félelem fogott el mint amikor egy pókfóbiás meglát egy hatalmas pókot, csak kerülgettem, fel alá járkáltam de bemenni nem tudtam. Minden ilyen helyzetben félek egyébként, ahol emberekkel kell beszélni, telefonálni se merek, ügyeket intézni is csak interneten.

Attól félek hogy ki fognak nevetni, szerencsétlennek tartanak, hülyeséget mondok, kritizálni fognak, ki fogják hangsúlyozni a hibáimat. Pl a fodrász mondaná hogy ilyen hajat nem vághatok, mert túl hosszúkás a fejed hozzá stb.

Kérdezgetni fog hogy hova járok iskolába, mit gondolok erről arról.

Attól is félek hogy ki fognak beszélni hogy hogyan nézek ki, milyen hangom van stb.

A mit gondolnak rólam mások, kisebbrendűségi érzések gyötörnek, selejtnek érzem magam, butának, csúnyának, néha egy fogyatékossal azonosítom magam.

Érzékeny vagyok ha a haverom poénból azt mondja rám hogy retardált rögtön magamra veszem.

Gondolom itt az önértékelésemmel vannak gondok, de javítsatok ki.

Paranoiás is vagyok, ha rámnéz valaki az utcán rögtön rosszul érzem magam, hogy biztos azért néz mert csunya vagyok és ki akar nevetni, akkor a legrosszabb ha egy csapat hangoskodó fiatal csaj jön velem szembe.

Gyakran gondolok ilyeneket hogy "ne nézzél mert kivágom a szívedet" "beléd döföm a kést"

Amúgy óvodától kezdve középiskoláig piszkáltak, kiközösítettek akikkel egy osztályban voltam, ezen nem tudtam túl tenni magam és folyamatosan gyötör. Hasónlóakkal szekáltak mint amiket leírtam.

20/F