Mit csináljak, hogy ne én legyek az, akit mindenki eltapos?

Az osztályban is én vagyok a közutálat tárgya, egy csomó ember, akikkel régebben még jóban is voltam az osztályból, mára elkerül, mert még azt is cikinek érzik, hogy velem mutatkozzanak. A többiek pedig folyton beszólogatnak, olyan dolgokat vágnak a fejemhez, amiért más már rég agyonverte volna őket...Van mondjuk egy fiú, aki nem a nevemen szólit, hanem qrvának hiv, vagy okádéknak, ilyesmi..És amikor megpróbálom figyelmen kivül hagyni, amit mond, a többiekkel együtt ordibálnak velem, hogy milyen bunkó vagyok, amiért nem figyelek oda, mikor szól nekem. Ja igen és szerintük azért érdemlem meg, hogy cseszegessenek, mert ÉN bunkó vagyok VELÜK..Mikor én soha nem szóltam be nekik semmit, csak ennyi a 'bűnöm', hogy amikor valami hasonló gusztustalan dolgot mondanak nekem, akkor inkább úgy teszek, mintha nem hallottam volna, mert nem tudok mit visszaszólni, amikor beszólnak nekem, még ha meg is próbálnék mondani valamit ezekre, csak leégetném magam és még rosszabb lenne.

Az osztályfőnökkel is beszéltem már erről, de ő egyszer beszélt azzal a gyerekkel, az meg mindent letagadott, hogy hát ő nem is mond nekem semmit, el se tudja képzelni, honnan szedem ezeket..És szerintem az osztályfőnök el is hitte neki, mert mesélte egy osztálytársam, hogy mikor nem vagyok iskolában, osztályfőnöki órán rólam beszélnek, hogy milyen fura vagyok, hogy senkivel nem beszélek (hogy beszélnék bárkivel is, mikor a fél osztály megakadt egy 5 éves szintjén, a másik fele meg kerül, mert gondolom nem akarják, hogy őket is cseszegessék, amiért barátkoznak velem..), meg hogy milyen bunkó vagyok, mert ők mindig próbálnak beszélgetést kezdeményezni velem (amikor spontán odajönnek és idiótaságokat kérdeznek, pl. hogy gyantázom-e a nemi szőrömet és közben vihognak), én meg ilyenkor nem is válaszolok nekik..Szóval szerintem az ofő is az ő pártjukon áll.

Valamint itthon is mindenki engem utál. Van egy nővérem, aki folyamatosan csúfolódik, mint valami óvodás (közbe már 31 éves. És még nálunk lakik a gyerekével együtt.) Pl. folyamatosan mondja nekem, hogy "mekkora beled van!", "úristen, mekkora dagadt disznó vagy!", közbe nem vagyok kövér, max pár kiló felesleg lehet rajtam és csak a hasam hájas egy kicsit. Rajta meg van vagy 20 kiló felesleg. Vagy ő amikor épp nem dolgozik, bulizni járkál, meg férfiakkal találkozgat, én meg nem szoktam bulizni járni és csak 2 barátom volt eddig és emiatt is mindig beszól, hogy milyen gáz vagyok már, biztos még szűz vagyok, meg ilyesmi.

És amikor ilyeneket mond, anyámék is helyeselnek rá.

Ráadásul amikor én dolgozok vagy iskolában vagyok, mikor hazajövök, azzal várnak, hogy még csináljak meg egy csomó mindent, mindig velem takarittatják ki/le apám kocsiját is (ha nem csinálom meg, akkor üvöltöznek, bunkóznak velem, meg apám nem hajlandó reggel kocsival vinni, ugyanis szakmai gyakorlat van és fél 8-ra kell menni és olyan szarul járnak a buszok, hogy ahhoz, hogy beérjek fél 8-ra, itthonról el kéne indulnom negyed 7-kor, ha meg apám visz kocsival, akkor elég csak 7-kor indulni...De igy is kevesebb, mint 15 percet kell fuvaroznia, nem hiszem, hogy abban a 15 percben pont én koszolom össze a kocsit, de mindegy..) Szóval minden munkát itthon rámsóznak, nővérem meg, miközben én iskolában vagyok vagy gyakorlaton, ő meg pont szabadságon, ahelyett, hogy bármit is segitene, egész nap a gép előtt ül, vagy megint randizik valakivel. Esetleg elmosogat 3 tányért és akkor már oda meg vissza van magától, hogy ő most van szabadságon és még ilyenkor is házimunkát kell végeznie..

Szóval mindenkinek én vagyok a lábtörlője és már nagyon unom, de túlságosan félénk vagyok ahhoz, hogy kiálljak magamért...

Szerintetek hogy változzak meg? Úgy érzem, senkinek se vagyok fontos és nem érek semmit..