Az élet miért igazságtalan?
Mivel találtam ideiglenes 'megoldást' a problémára, ezért nem nagyon mélázok már ezen a kérdésen, de néha-néha mégiscsak megkérdezem magamtól, hogy ugyan mi a tök:mért kell ezt csinálnom, ha másnak nem!?
Például nem egészen értem, hogy nekem miért kell napi 8-9 órában dolgozni (segédmunkásként az alkesz apám mellett) kb. negyadannyi pénzért, mint amennyiért mások nyári ""munkáznak"". Az összes haverom, sőt még a nővérem is önkormányzat által szervezett nyári munkán van és szó szerint semmit nem kell csinálniuk, csak ott kell lenniük napi 4-5 órát. Überelném azzal, hogy több barátom nem is megy el dolgozni, mert ők kapnak havonta több ezer forintnyi zsebpénzt, ezért felesleges a nyári munka nekik (így nekik lehetőségük van több fesztiválra is elmenni, míg nekem egy sem lehetséges). Ha már szóba hoztam a munkát, nem egészen értem, hogy nekem miért kell napi 7-8 órában rohadni a gimnáziumban, konkrétan a semmiért, amíg a szakmunkásban az asztalos vagy hegesztő srácok konkrétan már most fizetést kapnak (azért mert iskolába járnak!) és jószerivel, ha csak nem nyalok ki pár se.gget egy iszonyat jó egyetemért (mert fizetősre nincs pénzem, államilag támogatott meg már alig van, mer há minek legyen), akkor valószínűleg a felnőtt életükben is hasonló jövedelemmel fognak bírni mint én.
Igazából most elkezdtem írni egy rakat hasonló példát, de rájöttem, hogy én nem szoktam sírni az ilyen apró dolgok miatt, ezért lezárnám a kérdéssel a mondandómat: szerintetek az élet miért igazságtalan?
16/F
Konkrétan a kérdésre nem lehet jó választ adni. Ilyen ez a világ és kész. A természet törvényei megengedik.
Miért kellene seggeket kinyalnod, hogy egyetemre kerülhess? Tanulni kell.
A segédmunkára ki kényszerít? Ha tudsz jobb, jobban fizető munkát, akkor menj el azt csinálni és ne apád mellett... Ha nem hülye, akkor elenged. Ha jól fizet, akkor adjon neked is több pénzt, ha meg szarul akkor tök mindegy, hogy ott vagy-e. Ha konkrétan neki kell besegíteni, akkor is azt mondom, hogy valószínűleg év közben is meg tudja csinálni, akkor csinálja most is. Az az ő élete, ez meg a tiéd. Ha nem tudja egyedül csinálni, akkor keressen más munkát (mi lenne, ha nem lenne fia?).
Egyébként meg mindenki a maga szerencséjének kovácsa. Nekem is mindig nehéz volt, de azért még nem adom fel és terveket szövök (25 éves srác vagyok egyébként).
Végezetül akár vallásos vagy, akár nem, olvasd el a talentumokról szóló példabeszédet, mert rendkívül tanulságos:
Sok sikert kívánok, minden jót! ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!