Miért van egyféle embertipusnak folyton szüksége arra, hogy fakítson (dicsekedjen)? MIt lehet ezzel csinálni?

Nem is értem ezt a jelenséget, mert ha én beszélgetek valakivel (nyilván nem mindegy hogy kivel és milyen környezetben) tudom mit kell mondani, és mit nem. Ha nem teljesen idegenről van szó, akkor én el szoktam mondani az esetleges kudarcaimat is, vagy hibáimat, nem mindig csak a szépet és jót mutatom. Nem arra gondolok, hogy panaszkodó lennék, és teljesen negativ, inkább csak tárgyilagos, de nem az van, hogy folyton csak a királyságot mondonám el az életemből. Én szerintem ez igy normális. De van egy embertipus, akinek folyton szüksége van arra, hogy magát feljebb helyezze, és magáról folyton szépet és jót állítson, fényezze magát. Sőt, még azt is gondolom, hogy hátsó célja ezzel az ileyn embernek az, hogy a másik, vagy többi embert iriggyé tegye, ami nyilvánvaló, hogy valamilyen komplexusból csinálja. Engem ez a tulajdonság annyira ingerel, hogy már beszélgetni sincs kedvem az ilyen emberrel.

Miért kell ilyen képet festeni folyton? Ha nem akarja elmondani életének a nehezebb részeit, vagy a személyisége hiábátit, megértem, nem is kell, ha nem akarja, de az már túl feltünő, ha valaki állandóan csak a hireskedni valóját mondja el. Folyton azt érzem, hogy most ezt miért mondja nekem? mit kezdjek én ezzel? Mondjam neki, hogy hűű de király vagy, ti nagyon menők vagytok, én meg hozzád képest egy senki, de ezt már tudjuk, vagy miii??? mit vár az ilyen? :D

Na most belementem vele, hogy megvétóztam azt a hű de nagy dolgot, amivel itt fakított nekem, és rákontráztam, hogy na jó, de hiába van az, ha ez meg ez nincs meg... stb. erre tiszta ideg lett, hogy hogy gondolhatom én úgy, belezavartam a világába.

MIért kell ezt csinálni?

szembe kell velük szállni egyáltalán?

nem birom ki, mert annyira idegesítő hogy ezt csinálja, csak ezzel meg egy gond van, hogy ha felveszem a témát vele, akkor még azt hiszi azért kekeckedek, mert irigy vagyok rá, és pont ezt akarja elérni hogy én irigy legyek. közben meg annyira idegesit, mert nekem is lenne mivel kérkednem ha annyira úgy akarnám formálni a szavakat, de én meg nem teszem. Egyszer próbáltam én is valamit elmondani hogy ebben vagy abban jó vagyok, átlagon felüli, és erre elkezdte mondani, hogy ő nekik mennyi pénzük van, meg festményük.

annyira szánalmas. nem tudom hogy állitsam ezt le.