Tényleg igaz, hogy a gazdag, vonzó, okos, sikeres embereknek kétszer annyira kell teperniük azért, hogy szeressék őket, mint az átlagos embereknek?

Nem vagyok se gazdag, se zseni, se lélegzetelállítóan szép, bár az igaz, hogy mindig megkaptam otthonról az anyagi támogatást, csinosnak tartanak, és okosnak. Lehet picit el lettem kényesztetve, de jó tulajdonságaim közé tartozik, hogy sosem voltam irigy a másik jó dolgára. De azt láttam, hogy egy sikeres ember láttán vagy hallatán az embereknek mindig megjelenik egy nagy feketepont a fejükben. Ha a gazdag/szép/okos/sikeres ember elkövet valami baklövést vagy bűnt - például sok szexpartnere van, vagy drága ruhákban jár, vagy drága nyaralásokon vesz részt vagy részegen látták egy buliban, vagy nem tanult a tanórára -, már megy az embereknél a rosszindulat, hogy "újgazdag hülyegyerek", "mit várni attól, akiket a szülei pénzelnek", "a szép nők rbancok".

Egy távoli nagynénémnek (másod-nagynéni) bejött az élet. Nyaralójuk van Horvátországban és Rómában élnek. Az anyám és a nagybátyám ki nem állhatták, elmondtak róla kígyót-békát, bármit csinált "felvágós", meg "szórja a pénzt", meg "mit avatkozik bele a politikába az, aki csak éli világát Rómában és gőze sincs arról, mi folyik az országba". Ez egészen tavalyig ment, amikor a nagynéném hazalátogatott és végre, 20 év után találkoztak. Imádnivaló, kedves nő volt, látszott rajta, hogy semmi gondja nincs az életben, és áradt belőle a pozitív kisugárzás. Az anyámék egy évig egy rossz szót sem szóltak, és a nagynéném bejelentette, hogy meghív engem Rómába, hogy gyakorolhassam az olaszt. Azóta ő otthon a minden, a jóságos, a földreszállt angyal. Nem mondanám ezt haszonlesésnek, mert a nagybátyámnak ebből tényleg semmi haszna sincsen, és ő is áradozik róla azóta.

Lehet, hogy pongyolán és "katyvaszul" fogalmaztam, de tényleg nem értem, miért van ez. Egy szerencsés ember miért ne élvezhetné a BECSÜLETESEN megszerzett pénzét/sikerét/szépségét/eszét "önző" módon, anélkül, hogy bárki elvárná tőle, hogy Teréz anyát játszon?