Ez természetes férfias viselkedés?

Hű...

Hát szerintem nem nagyon.

Nem tudom, ezen mit kell idegeskedni???!!!

Én ezen röhögni szoktam. :)

Az akaraterőt se tudom hova tenni. Hozok egy döntést, és kész. Az vagy ilyen, vagy olyan, de túl nagy szerepe nincs az akaraterőnek.

Vagy nem értem pontosan a kérdést.

Szerintem a férfiasság egyik ismérve az önkontroll.

Ahogy mondtam, egyszerűen hozok egy döntést, pl hogy nem.

Utána semmi szerepet nem játszik, az akaraterő, hiszen azon már túl vagyok, döntöttem, hogy nem.

Nem megyek visszafele az időben, hogy ismét olyan dolgon gondolkozzak, amin már túl vagyok.

Csak tartom magam ahhoz, amire előzőleg jutottam.

De ha csak el akar csábítani, akkor miért ne hagynád magad?

Nyilván, ha azt mondod, hogy akkor menjünk dugni, visszakozni fog, fel kell tudni ismerni a tempót.

De ha meg tisztán látszik, hogy csak játszik, akkor ott nincs helye idegeskedésnek, meg akaraterő játéknak.

Egyszerűen ki kell röhögni, és elmozizni rajta.

Az akaraterő nem férfias, egy nemtől független tulajdonság.

De ez, amit leírsz, kicsit sorozatgyilkososan hangzik. Mint mikor elkezdődik a Criminal Minds, találnak pár lefejezett nőt, aztán mutatnak egy sötét szobát, ahol egy fószer beszél magában, majd kinéz az ablakon, meglátja a nevetgélő lányokat, és elkezdi fenni a katanáját.