Miért ilyen nehéz ezt a három szót kimondani egy embernek?

Van egy ismerős, annak a fiát látom, ahogy nevelik.

Már 8 éve ismerem őket, azóta 18 éves lett a fia, a következő a recept egy ilyen "emberre":

Kényezteti az összes családtag, feltétel nélkül, minden ok nélkül.

Akkor is megkapott bármit, amikor elküldte melegebb éghajlatra a nagymamát.

Mindenki ömlengett róla, meg áradozott, milyen okos, szép, ügyes, stb(egyáltalán nem az, sőt...)

Hát ennyi kb.

Feltétel nélküli agyonszeretés, ésszerűtlen nevelés, apahiány.

Szia!

Bunkóság nem megköszönni valamit.Dicsérni vagy bocsánatot kérni szerintem azért nem szoktak egyesek,mert nem akarnak megnyílni,szeretethiányuk van,esetleg csalódáson mentek keresztül és csak saját magukkal törődnek.Bocsánatot kérni...szeretet,alázat kell hozzá.Nem a gyengeség jele,sőt!

Szép napot!

"Köszönöm" - attól függ, hogy mit nyújtottál neki, mit nem köszön meg, milyen helyzetben, lehet simán a végletekig elkényeztetett, vagy lehet, hogy csak nem tudja jónéven venni azt, amit kapott, bár tényleg nehezen tudok elképzelni egy olyan segítségnyújtási helyzetet, amiben nem mondanak köszönöm-öt. Az ilyen ember talán maga sem vár el semmit tőled. Vagy ha igen, akkor arról akar "meggyőzni", hogy ne nyújts neki semmit.:))

"Bocsánat" - lehet, hogy nem akart szándékosan megbántani és nem tudja mire vélje, hogy bocsánatot kell kérnie? Valahol úgy értelmezi, hogy ez valami kínos dolog, saját hibáinak a belátása, nem pedig egy olyan dolog, amitől te jobban éreznéd magad.

"elismerni/megdicsérni" - lehet, hogy ő is szokott másokat dicsérni elismerni, csak ha nagyon lelkesedik valami után, nem megszokásból, vagy illemből dicsérget valamit.

Az ellenkező eset, amikor konkrétan felfigyel valamire, de nehezére esik megdicsérni, nehogy te jól érezd magad, irigység tobzódhat benne, rosszul érzi magát, ha dicsérgetnie kell.