Hogy küzdjem le azt az érzést, hogy irígy vagyok egy barátom sikereire?

Öld meg, és nem lesz kire féltékenykedni.

Az irígység teljesen természetes emberi érzés.Csak arra kell ügyelni,hogy ne csapjon át rosszindulatú irígységgé.Próbáld meg motiváló erőként kezelni.Ha nem megy és a sikerek is elkerülnek,gondolj mindig arra,hogy mindenkinek meg van a maga baja. Tehát senki se lehet boldog az élete minden területén még ha ez kívülről úgy is tűnik.

Tudod én is így érzek mikor egy "barátom" ma a 17. szülinapomon nyert aranyat amiért én éveket küzdöttem. Én könyörögtem az edzőnek hogy vegye be a csapatba tavaly. Én jártam le vele külön gyakorolni, én segítettem neki egy csomó mindenben. Erre mikor csak úgy mehetett volna versenyre ha valaki nem jön lebeszélte az edzővel hogy beáll a helyemre mert beteg vagyok. Csak hogy nem voltam beteg és KÜLFÖLDÖN a helyszínen tudtam meg hogy nem vagyok leregisztrálva hanem ő van helyettem így pályára se léphetek mert "azt mondtam" hogy beteg vagyok és csak nézőnek jövök. Jó hogy a hazugsága miatt valószínűleg kiteszik az egyesületből, de én arra a versenyre éveket készültem. Nagyon agyalok rajta hogy elkapom és megverem. Fel se tudom fogni. Éveim munkáját tette tönkre. Leszarom az érmet meg a helyezést, de ilyet ne csináljon velem senki. Ezzel nem hogy többet szóba se állok, de lehetőségem adódik rá nagyon megbosszulom. Ha nem büntetnék az ilyen kétszínű köcsög nyomorékok megölését már rég puszta kézzel öltem volna meg. Ku rvára elegem van.