Kimentem az utcára kifejezetten hülyén öltözve, és szinte hallottam az emberek ítélkező gondolatait, egy "magabiztos" ember hogyan cselekedne?
Tegyük félre azt, hogy aki elégedett önmagával az nem megy ki úgy az utcára, hogy tudja, hogy hülyén néz ki
Tegyük fel, hogy megteszi
Ez a kérdés, pont kisarkított példája annak, hogy az ember mennyire ad azok véleményére, akik nem számítanak neki, és mennyire nem ad azokéra, akik számítanak
Ez vajon örökre így marad, ez a fajta civilizációs betegség a civilizációban való élet, egy része lesz örökre, amit képtelenek vagyunk másképp kezelni mintsem szépen öltözünk, adunk magunkra, még ha nem is érdekel minket, hogy nézünk ki, hacsak nem mások elé állunk, méghozzá olyanok elé akik véleménye tényleg semmilyen hatással nem kellene, hogy legyen az életünkre
22f
Pont, hogy aki elégedett magával, az úgy megy ki, ahogy ő akar, mert nem külső forrásból nyeri az önbecsülését és magabiztosságát.
Egy önmagával elégedett ember megy tovább az életével és max nevet azokon, akik a külseje miatt ismeretlenül megszólják/megbámulják.
Egyszer még középsulis koromban ahogy mentem reggel a villamoshoz, mindenki furcsán nézett rám... Nem értettem. A szeközti megállóban két fiú sugdolózott és nevetgélt, ahogy engem néztek... Aztán egy lány szólt végül, hogy le van csúszva a sliccem és virított a fehér bugyim... XD
Először nagyon kínos volt, de aztán úgy gondoltam, hogy lesz@rom, nem ismerem őket, talán soha nem találkozok ezekkel az emberekkel, ha mégis, tudi nem emlékszünk egymásra.
Nekam azoknak a véleménye számít, akikkel napi szinten találkozok és fontosak nekem. :)
A magabiztos embert nem érdekli ki mit szól, hogy néznek rá. De az ilyen kevés, nem pont a béna öltözködésre gondolok, hanem pl a feltűnő, kirívó öltözékre.
Én is tapasztaltam ilyent mint te, hogy szinte leolvastam az emberek arcáról amit gondolnak, ha úgy mentem utcán :D
Egy magabiztos ember is érezheti magát szarul ha "hülyén" van felöltözve, és szerintem nem tenne semmi különöset.
"Ez vajon örökre így marad, ez a fajta civilizációs betegség a civilizációban való élet, egy része lesz örökre, amit képtelenek vagyunk másképp kezelni mintsem szépen öltözünk, adunk magunkra, még ha nem is érdekel minket, hogy nézünk ki, hacsak nem mások elé állunk, méghozzá olyanok elé akik véleménye tényleg semmilyen hatással nem kellene, hogy legyen az életünkre"
Az ember kívánja a társaságot, alapjáraton nem szeret egyedül lenni (mondjuk mostanában az a cool). Nem csoda, hogy adunk mások véleményére.
"Tegyük félre azt, hogy aki elégedett önmagával az nem megy ki úgy az utcára, hogy tudja, hogy hülyén néz ki "
Épp ellenkezőleg, aki elégedett önmagával, és magabiztos, az magasról tojik rá, hogy mások mit gondolnak róla. A lényeg, hogy ő jól érzi magát. (lásd pl. akik 36 fok árnyékban képesek négyrét csavart szibériai pamutsálat viselni)
Mibe voltál öltözve?
Ma pont láttam egy nőt, akit nagyon megnéztem, de csak mert ezt már tényleg nem tudtam mire vélni...a nő idősnek tűnt, magas jó alakú, de 80 év körüli, szigorú arcvonású.A fején valami fekete hosszú fejfedő volt, fekete hosszú kendő féle, de olyan magas tornyos, mint az apácáknak vagy nővéreknek nagyon régen.Meg rajta hosszú szürke nadrágszoknya(ami szintén megzavart, mert apácék tudtommal nem hordanak nadrágszoknyát, az ugyan bő volt és hosszú, de valahogy nem illett a kébpe nagyon) és valami fura fekete kabát féle.De összességében olyan régies volt az egész, emlékszem arra gondoltam, ez most igazi, vagy valami szellemet látok?? De gondolom, a szellemek nem járnak Sparos reklámszatyorral, ennél meg az volt, ami némileg megnyugtató, hogy mégiscsak evilági lényt láthattam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!