Ez normális? Ez apakomplekszusnak számít?

Mindig is az idősebb férfiak vonzottak.

Ezt legelőször 13 évesen vettem észre. Bele voltam zúgva a 25-6 éves tanáromba.

(tudom ,nem normális...,én is furán néznék magamra)

Amikor az új iskolába kerültem,ott is nagyon helyesnek találtam az egyik tanár urat. Ő akkor 30-32 volt,én 14-16. (igen,tudom nem normális,és jogosan el is ítélhettek)

Aztán elment,és helyébe egy 28-9 éves tanár úr került. Most ő tanít ,és lassan 17 leszek (csak jövő tanévben)

Na itt bizonyosodtam meg róla,hogy én egyszerűen nem tudok "helyesnek" mondani, beleszeretni a velem hasonló vagy egy korúakba. Sőt,a társaságukat sem kedvelem.

Általánosban és most ,gimiben is ,ha mutatnak képet egy korombeli "helyes" fiúról,nekem sosem tetszik.

Ezt még senkinek sem mertem elmondani,féltem,hogy elítélnek.

A szüleim meg folyton kérdezgetnek,hogy ki tetszik,milyen típusú fiúk jönnek be nekem.

Én erre nem igazán tudok válaszolni,félek, hogy elhordanak minennek.

Még sosem volt fiúm,ők pedig azt gondolják,hogy már kéne,mert ebben a korban már nekik volt szerelmük.

( + az apukámmal nem mindig volt jó a kapcsolatom (ez indok lehet az

apakomplekszusra))

Mit kéne tennem?

Hogyan lehetne ezt az érzést elnyomni,megszűntetni?

Ez már apakomplekszus?

Ti elítélnétek e miatt?