Nektek mi a véleményetek az ilyen emberről?

Legbelül úgy érzem, komoly vagyok. De ugyanakkor úgy tudok lelkesedni minden hülyeségért, mint más 2 éves korában. Pl sütis tál kinyalása, fagyi, egy-egy cuki rajzfilm vagy plüssállat, király napszemüveg/póló/tolltartó. És ilyenkor általában 2 másodpercig elfelejtkezek róla, hogy körülöttem emberi lények vannak, és az értelmesebbik énemet kéne hogy mutassam előttük:D

És én amúgy komolynak és tök normálisnak érzem magam, de egy ilyen kitörésem alkalmával, amikor húgommal hülyültünk, (valami olyaami lehetett talán, hogy fázik a kenyér ezért gyorsan meg kell enni) nagypapám mosolyogva megjegyezte, hogy "ezek a gyerekek, miket ki nem találnak..." Akkor kezdtem elbizonytalanodni, hogy lehet, hogy ezt az arcomat csak a legközelebbi barátaimnak kéne mutatnom, és úgy, hogy egyértelmű legyen, hogy ilyenkor csak marhulok.

Az ilyen szerintetek inkább gyerekes, vagy csak vidámságot tükröz? Én az utóbbit érzem igaznak, de hát nem láthatom magam kívülről.