Miért imádnak bizonyos emberek kéretlen (olykor felesleges, olykor ostoba) jótanácsokat osztogatni náluk kompetensebb embereknek, vagy épp olyan dologgal kapcsolatban, amihez semmi közük?
Valószínűleg sok sikerélmény érte már őket azon a téren, vagy közvetlenül látták már ilyet másnál. Persze az is lehet, hogy buták voltak és félreértelmezték.
Ha valaki fordítva próbálná beütni a szöget a falba akkor az emberek odamennének és segítenének. Neked is segíteni akarnak, de lehet nem látják át mennyire komplikált a helyzet. Persze az is lehet, hogy te vagy buta hozzá.
Én azt nem értem miért zavar. Nem direkt rossz tanácsokat adnak vagy próbálnak hátráltatni.
Ahoz sincs semmi közünk, hogy hány ember hal meg a világ másik felén. Nem a mi országunk, semmit nem tudunk róla, mégis beleütjük az orrunkat. Rossz ez a mentalitás.
" Persze az is lehet, hogy te vagy buta hozzá. " Bocsánat, mihez vagyok buta? Nem azzal van a probléma, ha rosszul tartom a szöget, és valaki segíteni akar, hanem amikor mondjuk felsőfokú szögbelövő vagyok, az ember meg mégis odajön megmagyarázni a mikéntjét, mert már látott életében két szöget.
És hogy miért zavar? Téged nem zavarna, ha valaki meg akarná mondani a tutit abban a kérdésben, amihez te értesz, ő meg nem?
Vagy mondjuk: miért ezt az adót nézed, és nem a másikat, miért azt a rádiót hallgatod, és nem a másikat, miért oda mész nyaralni, és nem máshova, miért ebben a lakásban laksz, és nem másikban, miért ebédelsz ott, és nem máshol stb., és akkor jön utána a sereg kéretlen jótanács. Még olyan is volt, hogy valaki meg akarta mondani, hogyan szüljek, mert neki úgy volt jó. És nem, nem javasolta, hanem erőszakosan rám akarta beszélni a nézeteit.
Lehet, hogy én vagyok a túl buta, de eszembe nem jutna beleugatni olyasmibe, amihez semmi közöm, vagy éppen ha alig értek hozzá.
És nem politikáról meg társadalmi szintű jelenségekről beszélek (az egész más kategória, ne keverjük ide), hanem az egyes ember viselkedésének hátteréről.
(Nem mellesleg pont az intelligens emberekről tapasztaltam, hogy nem osztogatnak kéretlen tanácsokat.)
Amíg valaki nem tapasztalja, hogy zöldségeket beszél, addig mondja töretlen lelkesedéssel. Azonban mindenkinek lehet egy önálló elmélete, a saját szemszögéből, amire blődség lenne azt mondani: ostoba.
Kérdés, milyen területre érti ezt a kérdező, nyilván vannak dolgok, amiket meg lehet magyarázni 3 szóból, és van, amire 1 nap is kevés lenne.
És ki dönti el, ki a kompetensebb? Meg valószínű vannak bizonyos személyiségjegyek, amikor az illető a feje tetejére állhat, se fogja az emberek 99%-át meggyőzni arról, hogy ő "kompetens"
Illetve az "ostoba" ember honnan tudja, hogy ki a kompetensebb?
Marad addig az önkifejezés, ülj be drága terepjáróba, tedd ki a nyakadba a diplomádat, és kommunikálj úgy, mint egy felsőházi lordság.
Amíg ki nem derül, ki a jobb, addig marad a vita.
Én meg azokat az embereket nem értem, akiknek az egész élete a hadakozás, hogy ki a jobb, ki maradjon csöndben.
És rendszerint az ilyenek véleményeznek embereket, hogy: ostoba, felsőbbrendű, kisebbrendű, stb...
Amikor a gyerek szarik arra amit tanácsol neki az anyja, viszont az anyját nagyon érdekli a téma, akkor erőteljesebben, arrogánsabban próbál hatni a gyerekre, hogy jusson már végre érvényre az akarata. Az arrogancia csak ebből fakad szerintem.
De ha a gyerek az elején azt mondja. Igazad van anyu. Akkor az anya megnyugszik és hamarabb befejezi a mondókáját.
3-as, nagyon-nagyon-nagyon köszönöm a cikket, pontosan valami ilyen jellegű "szakszerű" megvilágítást vártam, fogalmad sincs, milyen nagy jót tettél azzal, hogy belinkelted! :)
4-es, neked meg javaslom, hogy olvasgasd szorgalmasan. És mellesleg igen, tényleg nehéz lehet eldönteni, hogy vajon ki a kompetensebb, pl. a szakképzett orvos és a műkedvelő hipochonder közül.
Az esetek 99%-ában elég egyértelmű, hogy egy adott kérdésben ki a kompetensebb, nemigen értem, hogy ebbe miért kellett belekötnöd.
Az pedig nem diploma, vagy kompetencia kérdése, hogy beleugatunk-e mások magánügyeibe, márpedig ez a két jelenség rendszerint együtt fordul elő.
"És rendszerint az ilyenek véleményeznek embereket, hogy: ostoba, felsőbbrendű, kisebbrendű, stb..."
Úgy látom, a szövegértéssel nincs minden rendben, nem az embert tituláltam ostobának, hanem a tanácsot, amit ad, ahogy felsőbbrendűnek és "kisebbrendűnek" sem bélyegeztem senkit, hanem azt kérdeztem, hogy melyik ÉRZÉS motiválhatja a kéretlen beledumálást.
Nem véleményeztem senkit, rákérdeztem egy bosszantó jelenség pszichológiai hátterére.
Szerintem ezer oka lehet:
- fontos számára a másik ember, szülő, barát
- elmebeteg és folyamatosan dumálnia kell, szomszédnéni
- örül hogy magyarázhat, tanítói vénával rendelkezik
- kisebbrendűség, gondolatok elterelése a saját életéről
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!