Hogy hívják azt az állapotot, amiben most vagyok?

Nem akarok kisregényt írni, legyen elég annyi, hogy elég szarul alakult az életem. Szépen fokozatosan minden egyre rosszabb lett, teljesen kilátástalanná vált a helyzetem, és itt most nem anyagi, hanem lelki dolgokra gondolok. Tulajdonképpen eljutottam oda, hogy az ég 1 adta világon senkinek nem számítok, senkit nem érdekel ,hogy mi van velem, tehát eljött a vég. Sokan mások már rég feldobták volna a talpukat a helyemben, ám velem nem ez történt, hanem valami egészen különleges, csak ültem egy helyben, és egyszer csak elkezdtem röhögni, és egy jó pár percig csak megállás nélkül röhögtem, rájöttem, hogy olyan mindegy most már ,h mi történik velem, és ez tulajdonképpen jó érzés, olyannyira ,hogy csak röhögni tudok, azóta is jókedvem van.