Miért van rosszindulat is egyben a sérült emberekben? És ha valakinek van egy rossz tulajdonsága, az miért próbál kompenzálni?

Van egy jó barátom,akit régóta ismerek,és egy jóra való ember. Szegény születése óta sérült,és elég sok szenvedésen,és műtéteken átment. De most viszonylag jól van,leszámítva az önértékelési problémáit,amit nem képes elismerni. Jóra való,és becsületes egy ember,mert különben nem barátkoznék vele. Csak azt nem értem,hogy miért annyira kárörvendő,és miért kívánja a halálát azoknak akiket nem éppen kedvel? Én Istenhívő ember vagyok,és akármennyire is utálok valakit soha nem kívántam tiszta szívből a halálát. Persze indulatból előfordul hogy kicsúszik a számból ez,meg az. De soha nem szívből jött,vagy jön. Akiről írok,Ő meg tiszta szívből gondolja. Azért nem mindegy. Ha valakit utál,annak egyből a halálát kívánja,még akkor is,ha az a valaki nem tört az életére,és nem okozott neki nagyobb bajt,csak kisebbet. Vagy éppen valakivel nem jön ki,vagy éppen valakit nagyon utál,vagy utált. De persze a szemébe nem meri mondani. Jó persze ezzel sokan így vagyunk. Jól is néznénk ki,ha mindenki mindig őszinte lenne,akkor rengeteg bajunk lenne egymással,és hatalmas nagy bajban lennénk. Én ha valakit utálok,és úgymond utamban van,mindig azt mondom,hogy tűnjön ez az életemből,és azt sem bánom ha jó lesz neki,vagy legyen neki akár jó dolga,csak többet ne lássam,és hallani se halljak róla. De a halálát nem kívánom. Elvégre mégsem tett nekem akkora kárt az életemben,hogy a halálát kívánjam. Nem ölte meg a családtagjaimat. Az ember akiről írok,volt hogy a saját rokona halálának is örült. De mondjuk ez valószínű hogy a szeretet hiánya miatt alakult ki nála,vagy azért mert sérült,és önértékelési hibái vannak. Mondjuk Én sem vagyok tökéletes,mint ahogy senki nem az. De Én akkor sem tudok más kárán örvendeni,más nyomorán mulatni,és más halálának örülni,vagy azt éppen kívánni. Nekem egy nagyon jó barátom,és el is beszélgettem vele,hogy ez így nem éppen jó. Igaz,engem is kinevetett,amikor az egyik kollégám szemétkedett velem úgy,hogy ordítottam. Meg mindig látom rajta hogy felcsillan a szeme,és vigyorog amikor egy tragédiát mesélek neki. És mindig a kivégzések,és kínzások foglalkoztatják,és imádja az az ilyen témát. De még egyszer leszögezném,hogy egy rendes emberről van szó. Csak szeret hiányban szenved,és saját magát nem tudja elfogadni. Pedig én mindig mondom neki,hogy fedezze fel a benne rejlő értékeket. És ne azzal próbálja kompenzálni a rossz tulajdonságát hogy olyan öregeknek átadja a helyet akik meg sem érdemlik,és közben egy cigány kismamát meg lelőne. Igaz nekem is vannak negatív élményeim,de azért mert valaki cigánynak születik,csak pusztán azért nem kell egyből utálni. És akkor még rám mondta az egyik alkoholista kollégám hogy "rasszista dög" Nahát! :) Az öregeknek átadja a helyet,és pont olyanoknak akik még flegmáznak,és morognak is utána,és olyanoknak akik még futni is tudnak,és állni főleg. Magyarán szólva most nem is ragozom tovább,az egyik tettével üti a másikat. De nem is kicsit. Szóval játssza az eszét hogy milyen jól nevelt illedelmes,aztán forr benne a gyűlölet,és a rossz indulat. Mondjuk felém nézve nem. Mert különben nem barátkoznék vele. De amikor ezzel szembesítettem,akkor meg azt mondta,hogy mi köze van a kettőhöz. Én azt mondtam neki. Hogy nehogy azt hidd hogy most azzal,hogy utálatos vénembereknek átadod a helyet,azzal kompenzálod a rossz indulatodat,és a gyűlölködésedet. Vagy lehet,hogy nála mások az érték rendek? De valahogy mégsem értem Őt meg. Ha lát egy fiatalt,aki hangosan hallgatja a zenét,egyből ilyet szól " Hogy siketülne meg!" Egy roma lányt a babájával. "Hogy ejtené el!" Egy rabszállítót "Hogy dögölnének meg!" Pedig bárki be kerülhet a rosta mögé. Aztán meg az utálatos vén trottyoknak meg nyanyáknak átadja a helyet. Pedig a fiatal is elfáradhat,és lehet beteg,vagy fájhat a háta,lába,Stb. Vagy lehet hogy azért kedveskedik az öregeknek,mert valójában fiatal létére már Ő is olyan,mint egy meg keseredett öreg? Normális válaszokat várok. És Tessék végig olvasni figyelmesen,és csak utána válaszolni!