Honnan lehet tudni, hogy valaki tényleg el van szállva magától, vagy csak tetteti -pl. belső bizonytalanság miatt- hogy ilyen? (Többi lent)

Mármint úgy érted, hogy akik azt mondják magukról, hogy segítőkészek stb. 1-es, ugye?

A normális és intelligens oldala az igazi. Az ember alapvetően jó.

De ez gondolom két külön életterület, amiben normális, és amiben kényszeres. A kényszeres területe az aberrált. Ha muszáj neki arról beszélni, és győzködnie a környezetét, akkor az nem igazi.

Aki tényleg tud valamit, képes dolgokra, annak nem kell felvágnia vele. Egyszerűen csak tudja és csinálja. Ez egy kényszer inkább, mint bármi más. Persze lehet büszkének lenni dolgokra, de ha MUSZÁJ olyan dolgokról beszélnie, amikhez alapvetően nem lenne sok köze másoknak, mint pl. a szex, az nem ő, csak valami áramkör, amin kényszeresen fut.

Lehet, hogy tudat alatt az az elképzelése, hogy csak akkor igazi férfi, ha ezt csinálja, és ennek engedelmeskedik.

Hát a kettő majdnem ugyanazt jelenti, legalábbis arról szokták megjegyezni, hogy elvan szállva, aki jobbnak mutatja magát, és csak onnan lehet tudni ezt, hogy kiderül róla a túlzás, vagy az hogy ő a felszín-tulajdonságának az ellentéte.

Ebből következtetve kiderül, hogy csak tettette a lebegtetett jót, ami csak évente egyszer fordul elő nála, természetesen bizonytalanság okából. Ebből kifolyólag a "belső-bizonytalanság" lehet, hogy nem jobb eset az elszálltságnál, hanem ugyanolyan negatív, mindkettő az "igazi énje".(illetve csak az esetben lehet bizonytalanságról beszélni, amikor valaki belátja maga-előtt a saját személyiség zavarát. De lehet, hogy ez nem történik meg, addig is csak te látod rajta)

Szerintem akadnak olyanok is, akik időnként kijelentik, hogy kicsodák ők, ettől közvetlenül még nem válnak beképzelté, csak akkor, ha a szó-szoros értelmében nem volt igaz a kijelentés rájuk.