Miért vannak olyan emberek akiknek mindenképpen kell valaki akit követhetnek?

Először csak azzal kezdőkik, h jóba van valakivel. Aztán elkezd mindenhova vele járni, és egy idő után annyira azonosul a másikkal, h már nincs önálló véleménye. Azt "gondolja" amit a másik, és azt teszi amit a másik jónak lát. Az "engedélye" nélkül nem tesz szinte semmit. Szószerint ráragad a másikra, és próbál egyre több olyan dolgot generálni, amire úgy tekinthet mintha közös lenne bennük.

Kifogásokat keres, mert a programkora is csak akkor megy el ha a másik is megy. Addig áll ki egy nézőpont mellet amíg a másik is. És nem veszi észre h egy árnyékká változik. Az a tipikus: bólint amikor bólintok

Szóval tőle őszinteséget hiába várok, mert azt nézi h hogyan tud megfelelni, ezért olyan dolgokat mond amiről úgy gondolja h imponál.

Hihetetlen h képtelen egyedül megállni a lábán

Ismertek ilyet? Veletek volt már ilyen? Van a környezetetekben ilyen? Hogy kezelitek?

Mondjuk simán lehet h észre sem vettétek h ilyennel van dolgotok..egyszerűen csak azt gondoltátok hűű de jó barát. De az ilyen nem barát :(

Bocs a terjedelemért!