Elegem van, hogy mindenki viccet csinál belőlem, csak azért mert dadogok. Adna nekem valaki tanácsot? 15/f

Megértelek, hogy bosszant.

Szánalmas, buta, visszamaradott, szegényes lelkivilágú ember, aki a másik bármilyen tulajdonságából viccet csinál. Nem tudsz mit tenni, mint hogy ezeket az embereket kerülöd, és nem foglalkozol velük. Ne vedd magadra, és kész. Összpontosíts a jó tulajdonságaidra, legyen önbizalmad a dadogás ellenére. Nem vagy egyedül, egy csomó ember dadog még rajtad kívül. Nem vagy ettől kevesebb, ezt tudatosítsd magadban.

Küldd el őket a ***** anyjukba. Úgy meg fognak lepődni a hirtelen beszólástól, hogy addig simán elsétálsz.

Hidd el, ennél jobb drámai kilépő nincsen. :D

Az igen. Bocs, ezt másik kérdéshez akartam. xDDD

FAIL

Ui.: PLS ne pontozzatok le. :P

Istenem. Nekem már éjszaka van.

Mégis ide akartam írni a választ. No problem.

Na béke.

A dadogás olyan beszédhiba, ami gyakorlással javítható, megszűntethető.

Logopédust keress fel, ő tud neked gyakorlatokat adni és ellenőrzi a haladásodat.

Én kiskoromban dadogtam, de az én problémámat nagymamám oldotta meg: azt mondta, előbb gondoljam ki a mondatot, amit ki akarok mondani, és csak utána nyissam ki a szám. És mindig rám szólt, ha dadogtam. Mindig elölről kellett kezdenem a mondatot, ha véletlenül eldadogtam egy szót. Olyan idegesítő volt, hogy inkább alaposan átgondoltam mindent, mielőtt kimondtam.

Eleinte lassan megy, aztán hozzá lehet szokni, és egy idő után ilyen elő-átgondolás nélkül is normálisan megy a beszéd.

De kell hozzá egy felügyelő, aki folyamatosan rád szól, és nem hagyja, hogy ellustuld a gyakorlást.

És nem lehet „szünetet” tartani, meg halogatni.

Ha nincs, aki rád szóljon, kérd meg családodat, barátaidat, hogy segítsenek benne, és várják ki türelemmel, amíg elmondod dadogás nélkül, amit akarsz.

Már az is segít, ha legalább otthon tudod ezt gyakorolni.

És ne törődj bele, hogy dadogsz, mert akkor dadogós is maradsz egy életre. (Ami csak azért baj, mert miért akarnál dadogni, ha egyszer van esélyed megszabadulni tőle? Ok, ez csak az én véleményem, de ha már van valami jóra lehetőségem, nehogy már a lustaság tartson vissza. Még az is rossz kifogás, ha a szülők nem akarnak elvinni, mert akkor 1) lehet velük közölni, hogy neked meg eleged van a dadogásból, 2) el tudsz menni nélkülük is, max. ha kell valami szülői engedély, akkor megkéred a logopédust, hogy írjon szüleidnek egy pár sor szakvéleményt, hogy mennyivel egyszerűbb lenne a te életed, ha vennék a fáradtságot hogy elcipeljenek.)

(Ha ebből azt hallanád ki, hogy van valami véleményem a szülőkről, akik „nem tudnak mit kezdeni” a gyerekükkel, az csak azért van, mert nekem sem véletlenül nagymamám volt az, aki kijavította a beszédhibáimat, járáshibámat, tartáshibámat. És nagyon hálás vagyok neki érte. Szüleimet is kedvelem, mielőtt félreértés esne, de hát nem mindenki elég talpraesett az ilyen feladatokhoz. Ettől neked még nem kell egész életedben ezzel küzdened.)

Viccet csinálnak belőled: igen, ez gyerekkorban így van. Mindenből viccet csinálnak. Ha nem a dadogásból, akkor abból, hogy hogyan nézel ki, mit szeretsz, vagy mit ettél reggelire. A legapróbb hülyeséget is ki tudják gúnyolni. Nekem néha úgy tűnik, sokakban van egy ilyen kényszer, hogy nevetni kell valamin, de nincs min. Ezért találnak valamit.

De ennek semmi köze ahhoz, hogy a dadogással egyébkéntis érdemes valamit kezdened. Nem azért, hogy ne csúfoljanak, hanem azért, mert sokkal jobban fogod magad érezni, ha egy szép-beszédű ember leszel, aki úgy tudja előadni magát, ahogy ő akarja, és nem korlátozzák a saját határai.

Nemrég találkoztam egy íróval, aki szóban elmesélte, miről szól az egyik története, és olyan jól adta elő, hogy kb. úgy lehetett élvezni a sztorit, mintha olvasnád. És ez szerencsére tanulható. Nekem pl. ez a következő célom, hogy szóban tudjak úgy mesélni, hogy lekösse a hallgatóságot.

A csúfolódókkal meg úgyis csak annyit lehet kezdeni, hogy saját magaddal foglalkozol, és nem mások véleményéhez igazítod magad. Ha ezt meg tudod tenni, akkor egyrészt nem fog zavarni, amit mondanak, másrészt nekik is furcsa lesz, hogy nem keltik fel az érdeklődésed.

(Tapasztalat: mikor elkezdtem a saját hobbijaimmal foglalkozni, az osztályom nagy része hirtelen elkezdett érdeklődni, hogy mit csinálok. Nem rémlik, hogy utána bárki csúfolt volna, pedig rajtam bőven volt mit. Sőt, időnként megkértek, hogy meséljek már arról, amit csinálok.)

Ha valaki ennyire negatív. Nem szabad foglalkozni vele, semmiféle szempontból sem. Se véleményével, se cselekedetéve, stb.

Csak tények számítanak. S egyébként sem tehetsz erről szóval... Nem is értem miért kell magyarázni, miért ne vedd figyelembe őket. Próbálj meg sose beszélni velük.