Mért van az, hogy egy idő után teljesen más terület tudósaira jön rá, hogy nyelvrokonságot vizsgáljanak?

Azért mert nincs törvénybe írva hogy egy ember élete során csak egy irányba fejlődhet és csak egy tudományhoz, munkához érthet. Lehet hogy valaki, aki hobbiból, érdeklődésből foglalkozik valamivel, az tájékozottabb mint akinek papírja van róla de nem ássa bele magát semmilyen témába és csak a kötelező alap tudást hozza.

A nyelvek és népek rokonságának kutatása az elejétől fogva interdiszciplináris kutatás, tehát több tudományterület kutatásaira épül. Az első ilyen rokonságokat épphogy nem az ún, nyelvészek fedezték fel, hanem azok, akik utazásokat tettek és leírták a népeket, akikkel találkoztak. Köztük volt orvos, földrajztudós, pap, mindenféle. A nyelvészek csak ezután tudtak egyáltalán foglalkozni az összegyűjtött anyaggal, mivel ezek az utazók tették lehetővé magát az összegyűjtött anyagot. Később is régészek, botanikusok (elég itt a pollenanalízisre gondolni), antropológusok segítettek a kutatásban, majd a genetika fejlődésével biológusok és orvosok is. Ezek a szakemberek új szemléletmódot képesek megnyitni a kutatásban, mert olyan eszközök és háttértudás áll rendelkezésükre, ami adott esetben egy nyelvésznek nem. Pl. amíg a magyar őshazát keresték, a nyelvészek eleinte csak találgattak, majd amikor jött a pollenanalízis, sokkal szűkítettebb körben tudtak már keresgélni.

Szerintem bárki jogosult arra, hogy hipotéziseket állítson fel, ha beleássa magát egy adott témába, illetve a járulékos szakterületek bizonyos kérdéseibe. Aztán ha nem áll meg az elmélete, vagy több ponton vérzik, a szakértők nyugodtan szétszedhetik.