Elegem van az anyámból. Miért csinálja ezt?

Nekem apám csinálja ugyanezt, csak régebb óta és durvábban.

Én ilyenkor annyit tudok tenni, hogy ráhagyom..

Tudom hogy nehéz, de neked is ezt kell tenned.. Nem szabad odafigyelned arra, amit mond, meg csak a te idegrendszered megy tönkre. Légy vele kedves, hallgasd meg amit mond, és hagyd rá. Ha így teszel lehetséges hogy nem fog annyit problémázni.

Üdv a klubban. Örülj, hogy fél éve csinálja. Az enyém szinte egy éves se voltam mikor elkezdte. Valószínűleg elégedetlen az életével. Te talán tudod, hogy mi változott fél éve. Egészsége, kapcsolata az apáddal, bármi. Ha tudsz neki segíteni segíts. Ha nem tudsz és pláne ha ő nem akarja akkor nem tehetsz őérte semmit. Magadért annyit, hogy amikor tudsz és alkalmas elköltözöl. Nem feltétlen az első adandó alkalommal. Ne mássz bele egy rossz párkapcsolatba csak mert akkor elszabadulhatsz otthonról. Ha továbbtanulsz menj kollégiumba, ha dolgozni fogsz többes albérletbe egy másik városba, vagy keress más, neked jó megoldást. Én anno 19 évesen léptem le egy párkapcsolatba. Látszólag gyorsan, ugyanakkor az élet bizonyította, hogy nem volt rossz döntés. Amikor visszamentem hozzá látogatóba és elkezdett üvölteni akkor közöltem vele, hogy hagyja abba, különben elmegyek és nem telefonálok, nem is jövök. Majd ha látni akar neki kell telefonálnia. Nem hagyta abba. Egy hét múlva ő telefonált. Ezt jónéhányszor el kellett játszani amíg megértette, hogy ő a gyengébb ebben a játszmában. Most már ha megyek tud normálisan beszélni. Persze néha kijön ez az énje is, de csak minimálisan.

A másik lehetőséged, hogy szembesíted azzal, mit csinál. Higgadtan, nyugodtan elmondod neki, hogy nem szeretsz hazajönni, mert mostanában állandóan beléd köt és ugyanezt csinálja mindenkivel. Ezzel persze iszonyatos nagy ellenállást fogsz kiváltani belőle, miközben Neked végig nagyon nyugodnak kell lenned. Nehéz. Ha nem érzel magadban erőt ahhoz, hogy többször is így tegyél akkor bele se kezdj.

Ez a dolog elsősorban nem rólad szól. Lényegtelen, hogy iszol/nem iszol, cigizel/nem cigizel, ezért soha egy pillanatra se legyen lelkiismeret furdalásod. Rólad a történetben egy valami szól: hogy reagálod le az ő dolgait. Ne hagyd, hogy felhúzzon. Kicsit úgy kell hozzáállni mint egy gyerekhez vagy egy betegséghez. Végig tudnod kell, hogy nem a Te hibád. Segíteni pedig valószínű csak apukáddal együtt tudnál. Így nyugodt tudsz maradni. Nem mondom, hogy rögtön és minden alkalommal sikerülni fog. Nekem az elköltözés és sok év kellett, hogy ritkán húzzam fel magam rajta, de én az egész gyerekkoromat így éltem le, ebben szocializálódtam, tehát rosszabb helyzetből indultam. Ha nekem sikerült neked is menni fog.

Ha tudod, ennyire negativ.., miert teszed tonkre te magad idegrendszered erzelmekkel ra reagalassal?

Fejezd be. Probalj meg minel kevesebbet beszelni vele.