Másban is voltak már ilyen ellentétes érzések?

Nincs valami sok önbizalmam és annak ellenére, hogy a családom szeret ezt a tulajdonságomat tőlük hozom magammal és szerintem közeli rokonok között nincs is olyan, aki ilyen és olyan oknál fogva ne lenne depressziós vagy lelkileg sérült. 22 éves vagyok és szeretnék ezzel a mintával szakítani.Én nem akarom úgy leélni az életem, ahogyan ők. Anyám már ott tart ha két hangosabb 14 éves jön az utcán akkor sietnünk kell a kutyasétáltatással, mert megijed tőlük, mert folyamat mossa az agyát a híradóval, hogy mik vannak éppen ezért engem is pórázon akar tartani. Én vagyok az első, aki egyetemre ment úgyhogy hiszem, hogy másban is véget vethetek a "hagyománynak" de nagyon nehéz több okból is. A lényeg, hogy érzem magamon jó ideje, hogy én sem vagyok teljesen "sérülésmentes" és nagyon nehéz levakarnom magamról. Szeretnék olyanná válni, aki mindenhol megtud állni a lábán, erős és nem fél feszegetni a határokat ugyanakkor a valóságban meg ingerszegény környezetet választom mindig tudat alatt és nehéz belevágni egy változatosabb életritmusba. Mivel kéne kezdenem? Hogy kéne végig vinnem azt a folyamatot, amivel a célom elérem?