Miért utálják egymást az emberek?

Sajnos az emberek ilyenek. Tele vannak gyűlölettel,harggal,féltékenységgel stb.

Talán egyrészt amiatt mert mindenap érnek minket ingerek amik hatással vannak a teteinkre.

Másrészt ha valaki erőszakos környezetben nőtt fel az is nagy eséllyel viszi tovább ezt a magatartást.

Neked viszont azt javaslom hogy próbálj ne foglalkozni ezekkel mert ezzel neked lesz rossz.

Hidd el tudom milyen ez,noha nem szomorít el minden ilyen,de van egy téma amiben ha rossz hírt hallok akkor én már sírok és nehezen bírok megnyugodni.

Van, aki csak eljátssza az utálkozást, gakran uszít is, mert beépített ember, mint mindig is voltak ilyenek, mióta világ a világ. Érdekből a hatalom popsinyalogató kutyái, némi alamizsnáért.

A SZÁNDÉK a döntő. Nem minden alamizsnát elfogadó ember rossz szándékú.

Van, aki azért utálkozik, mert butuska, vak, akárhány éves is - kivetíti a saját pszichéjének egy részét, hibáit, másokra, öntudaltlanul mert lusta önmagába nézni, kéynelmesebb neki fröcsögni.

Van, aki meg az előbbiek miatt -tehát alappal- utálkozik.

Más kérdés, hogy aki alappal utálkozik, bár valahol meg lehet érteni, mert jogos, de én feleslegesnek tartom a gyűlölködést.

A (jogos) önvédelmet előszeretettel összetévesztik rosszindualttal azok, akik valóban rosszindulatúak. És sokszor a jószándékú, segítő szándékú kritikát is összetévesztik a rosszidulattal.

Apropó, elolvastam most a 19:26-ost, és mélységesen egyetértek vele, akár erről is írhattam volna. (De hát ugye szelektálni muszáj, mit ír le az ember a véleményeként, nehogy kisregény kerekedjen ki.)

Erről az jut eszembe, hogy bár a 80-as évek kommunizmusa tökéletlenül volt megvalósítva -pláne attól korábban-, de sokkal élhetőbb világ volt, mint manapság, sokkal kevesebb nehézség, borzalom volt jellemző általánosságban.

És miért is? Egyrészt mert nem voltak annyira megosztva az emberek, nem voltak a fizetések széthúzva, az emberek 90%-a egyforma lehetőséget kapott, általában a végzettségének megfelelő munkát, szoc támogatást, és minimális kereteken belül ingadozott a fizetése az emberek 90%-ának, tehát nem volt különösebb eltérés, jóval kevesebb okuk volt irigységre, valamint nem szegénységet jelentett a jövedelmük, mint ma a többségé, hanem jó, kellemes, átlagéletet lehetettt kihozni belőle egy kis sporolással, némi szorgalommal. Tehát esélyegyenlőség is volt, alapvetően!

(Kivéve annyi, hogy a protekció itt-ott akkoriban is számított, meg a párttagság, de ez semmi ahhoz képest, mint ami manapság protekcionizmus főleg vidéken van... Akkoriban nem volt létbizonytalanság, kis szorgalommal átlag életet élhetett bárki, aki akart, az is, aki nem volt párttag.)

Ma meg munkanélküliség iszonyatos súllyal és létbizonytalanság, soha eddig nem látott szintű korrupció és annak visszaélési szintjei, nem beszélve a technika ugrásszerű fejlődéséről, amivel az egyre gonosszabb világ egyre aljasabban él vissza jelenleg ; a gazdagok ma eszméletlen gazdagok, a szegények meg nyomorognak manapság...

Ezen felül több szempontból is megosztják, egymásnak ugrasztják az embereket...

Igen, az irigység is döntő szempont, a hatalom ezt is kihasználja sajnos: az extrém szélsőséges módon, csalással elosztott javakon és kibontakozási lehetőségeken keresztül. És még sorolhatnánk, miben züllött a mai világ, a 80-as évekhez képest. Megjegyzem semmi érdekeltségem nincs a szocializmushoz, nem voltam párttag, átlagos életet éltem anno.

Miért is fejtettem ki mindezt? Azért, meg átéltem a 80as éveket, ami egy remek példa arra nézve, hogy mennyivel enyhébb volt a gyűlölködés, a félelem, mennyivel jobb volt a közbiztonság. És miért is? Pl mert sokkal átlagosabbak, egyformábbak voltak a lehetőségek, a megélhetés. Sokkal kevésbé volt mire irígynek lennni.

Volt persze néminemű akkoriban is, mert senki sem egyforma adotttságokkal, képességekkel születik, de ezen túl nem volt különösebb szélsőség, se különösebb megosztása az embereknek.

Sok ember van akit szemely szerint nem kedvelek, de ahelyett, hogy csoportosan bunbakot alkotnek beloluk (nagyon jellemzo, mikor kiutalnak valakit a csoport osszetartasa erdekeben) inkabb nem foglalkozom veluk.

Utalni pedig csak olyat tudok akit egykor szerettem.