Miert dönteskeptelenek a nök? Masoknak feltünt mar, hogy a nök nagy resze nehezen hoz egyedül dönteseket es tamogatasra szorul? (Ez nem sertes, masok vagyunk)

2. válaszoló.

Te gyenge jellem, aki sodródik az árral és még büszke is rá. Nyilván tiszteletre méltó, hogy magad is bevallod, hogy mennyire egyszerű és kezelhető vagy. Nekem ilyen nőre nem lenne szükségem. Nyilván az a normális, hogy ha a férfi a családfő. Igen a férfi vadássza le a nőt, ő kezdeményezzen, stb. a nőnek meg csak válogatnia kell és elviselni, nameg szeretni. De az, hogy mindenben a férfi döntsön és mindent a férfi intézzen, kezeljen, az egy kicsit unalmas és megterhelő. Ebben mi a kihívás? Ebben mi az a plussz, ami csalogat?

Most ez egy sarkított példa:

F:-Szia! Hogy vagy?

L:-Öhmm..nem is tudom...

F:-Ahan..szóval jól. Randizz velem!

L:-Oké

F:-szóvL IGEN. valami jó helyre viszlek otthagyok 30K-t és utána rögtön ágyba viszlek.

L:-Hmm..jól hangzik, oké.

Neeeeee!!

A nőnek legyen kisugárzása, legyen határozott, magabiztos, kicsit kéresse magát, ne engedjen mindent, húzza az agyamat, ejtsen rabul, játszon velem, legyen kacér, de ne hivalkodó, mutasson valamit, de ne mindent, stb. Az ilyen nő nem döntésképtelen, csupán hagyja hogy vezessék egészen addig, amíg ő maga nem dönt. Ez az a rizikó, ez az a nehéz talaj, amiben benne van a kockázat és a kihívás.

Múltkor egy barátommal beszélgettünk erről, és megkérdezte hogy "Mikor volt olyan randiban részed, amikor a lány kétségek között hagyott?". Eszembe jutott, hogy a gimi óta nem volt ilyenben részem.

Ma már a nő az első randin kimondja, hogy mit akar, hamarabb csókol meg ő engem, mint én őt, ő akar irányítani és így nagyon hamar vége is lesz a kapcsolatnak mert nem érzem magam férfinak. Úgy érzem, hogy elvette tőlem a kukacomat és ő kormányoz. Ez az egész nagyon összetett. Legyen egy nő határozott, de maradjon titokzatos, talán ez a jó szó rá!!

De az, hogy mindenben hagyja magát vezetni és mindenben én döntsek, az sem normális. Sosem vártam el egy nőtől azt, hogy vakon kövessen. Nem is kellene ilyen nő.

Hiányoznak a titokzatos lányok. Azok akik szépen, lassan mutatkoznak meg, mind lelkileg, mind testileg. Akik elbűvölnek.

De ma már ha egy randin nem akarsz az elkövetkezendő 2 évedről beszélni, vagy nem szívesen hallgatod meg hogy az exe összetörte a szívét és még a mai napig sírva alszik el, vagy nem szeretnéd kigombolni a felsőjét 30 perc ismerettség után, akkor maradi vagy, bunkó hímsoviniszta, aki a 1720-as években él.

2-es vagyok.

Ha odafigyeltel volna, lathattad volna, hogy kesobb irtam, hogy "az elet bizonyos teruletein" jo, ha a ferfi dont, mint pl. a penzugyek.

Ebbol hogy tudtad leszurni, hogy eletkeptelen vagyok? Miert csak vegletekben tudsz gondolkodni? Ez az, amit en nem ertek.

Ja, es persze most sziven utottel, hogy pont neked nem kellek. :D A ferfiak azt szoktak mondani, hogy mellettem kepesek ferfiasnak erezni magukat, ezert szerintem en jo vagyok ugy, ahogy vagyok. Szerintem nem kellene rogton ilyen agressziven reagalni, de hat ez is csupan teged minosit.

Elj boldogan a titokzatos nocskeiddel, "sajnos" en is az egyenesseget preferalom, mint hogy megjatszam az agyam a ferfiak elott. :D

9-es: 8. és 10. vagyok.

Folytatva: Van tehát egy főnök. Vállalatnál a vezér, családban a férfi, állatmesében Szimba. Neki kell döntenie és nem az alkalmazottnak és nem a nőnek és –oroszlánkirályosan- nem Nalának. Ahhoz, hogy dönteni tudjon információt kell beszereznie. Vállalatnál: meg kell ismernie a piacot, a jogi hátteret, azt, hogy milyen felszereltsége van, mekkora összeget költhet hirdetésre, új beszerzésre, és mire képesek az alkalmazottai, stb. Családban ez azt jelenti pl. egy hol töltsük a hétvégét esetében, hogy tudja milyen lehetőségeket kínálnak, mire van ezek közül pénz és ki hova szeretne menni, de leginkább, hogy hova nem. Egy főnök az információt –azon kívül amit amúgy is tud- a friss szakirodalomból és a speciális ismeretekkel rendelkező vagy friss információkat szállító munkatársaitól tud. A családfő meg ismeri a családját. Pl. mennyi utazást bírnak, hogy sátorozni vagy szállodába mennének-e. Van aki utál a hegyekbe menni, más a melegvizes fürdőt gyűlöli, stb. Az egyéb infót pedig frissen szerzi be. És végül dönt. A főnök is és a családfő is. Természetesen nem kell állandóan 100%-os döntést hozni, hiszen ez senkitől nem várható el. Azonban minden döntésnek van hatása. Ha a főnök nem dönt jól akkor nem megy jól az üzlet, ami elégedetlenséget szül. A családban pedig viták alakulnak ki és sértődöttségek és egyszercsak a nő átveszi a papucs pasitól az uralmat. Mert átveszi, hiszen ahogy az elején írtam kell egy vezető.

Én minden kapcsolat elején beállok a férfi mögé másodiknak. Természetesen döntés előtt –ha ez lehetséges- elmondom mit szeretnék és mi az amit biztos nem. Mi az amit elfogadok, de nem szeretnék azok közül ami neki tetszik. Példa: Férfi fölveti (lehet, hogy a nő sugalmazására ,) de nem nyílt piszkálására), hogy menjünk ünnepelni az x akármit. Ha megkérdez, hogy hova mennék szívesen akkor elmondom. Meg azt is, hogy hova biztos, hogy nem akarok menni. Ő is tudja, hogy hova menne. Ezek után már csak egy dolog van hátra, ami kétféleképp oldható meg. A döntés. 1. lehetőség: ő dönt és meglepi lesz, hogy hova menjünk. Valószínű azt fogja dönteni, ami nekem is és neki is megfelel. Igy a meglepi kellemes lesz. 2. lehetőség, hogy ott azonnal tovább beszélgetünk a témáról és még szűkítjük a lehetőségeket, majd amikor már csak 2-3 lehetőség van akkor ő azt mondja: tudod mit drágám, elviszlek a … és ezzel döntött. Ha elégedetlen vagyok – de miért lennék, hiszen az előkészítésben bőven benne voltam – akkor még mindig lehet rajta változtatni.

Nem várom, hogy tök egyedül, ismeretek hiányában döntsön, majd ha döntött azt mondjam, hogy „hülyevagyfiam”. És igen, hosszabb kapcsolat esetében ne hívjon fel és kérdezze meg, hogy drágám moziba szeretnél inkább menni, vagy vacsizni. Tudja a prioritásaimat mint ahogy én is tudom –más dolgokban- az övét. Nem kell autokratának lennie, aki azt hiszi csak az a jó amit ő szeretne, de ne is szerencsétlenkedjen. Tudom, hogy nem könnyű, de nem is teljesíthetetlen.

Évekig megálltam a saját lábamon és kidobáltam magam mellől a döntésképteleneket, a bocsánat, hogy bocsánatot kértem típust és azt is, aki azt hitte csak ő tudja a tutit. Most egy olyan férfival vagyok együtt aki ezeket a dolgokat nagyrészt tudja. Vannak hiányosságai, mint ahogy nekem is. Igyekszik megérteni, hogy lehet úgy vezető, hogy valójában mégsem teljesen egyedül dönt. Neki ez a legnehezebb ebben. Az elején elmeséltem neki egy történetet. Nekem az az etalon. Így lenne szép az élet. Tudom, hogy lehetetlen, mert fáradtak vagyunk, nem tudunk mindig úgy figyelni egymásra, stb. Társastánc órán felkért a tanár. Mentünk körbe. Ő vezetett (mert „véletlenül” a táncban is csak egy főnök van: a férfi) a karjával, a teste mozgásával. Én pedig teljes mértékig rábíztam magam. Hittem, hogy tudja mit csinál. Jópár kört megtettünk, amikor észrevettem, hogy valami furcsaság van. Akkor, amikor láttam, hogy a többiek másképp mozognak.. vagy nem is a többiek? A lépést majdnem elrontottam, ekkor éreztem, hogy határozottabban irányít a kezével. Megkérdeztem: mit táncolunk. Teljes természetességgel válaszolta: a következő óra anyagát.